Pink Top 10

Először is le kell szögeznem, hogy ez volt az eddigi legnehezebben összeszedett listám, és nem azért, mert alig találtam tíz jó dalt, épp ellenkezőleg... Az első rosta után pontosan húsz szám maradt, ami közül még a felét ki kellett szortíroznom valahogy. Eszméletlenül nehéz volt, mert Pink rengeteg mindent letett már az asztalra, a dalszövegei pedig sok esetben nagyon közel állnak hozzám. Tehát a tizet csak nagy kínok árán sikerült kiválasztanom, így maradhatott ki a Family Portrait, ami az elvált szülők gyerekeinek himnusza lehetne szerintem, a Stupid Girls ami sokáig személyes kedvencem volt, a God is a DJ, az Ave Mari A vagy a Trouble is, pedig mindegyiket imádom. Aki Pinket csak a Funhouse album miatt szereti, az szerintem annyira nem tartja majd jónak a listám, lévén csak két dal került rá onnan, de... ugorjunk is neki.

10. U + Ur Hand

A dal konkrétan kiütötte a Just like a pillt, pedig mindkettő nagy kedvencem, és ez a tizedik hely tényleg csak egy hajszálon múlott. Hogy mi döntött aztán a U + Ur Hand mellett? Talán az, hogy ezt aztán tényleg annyit hallgattam anno, hogy halandzsázva nagyon jól tudtam.Jajj és az, hogy emiatt a dal miatt maradt meg bennem az entertainment szó jelentése, aminek később rengeteg hasznát vettem angolórákon.

9. Bad Influence

A lány, aki miatt részletesebben is megismerkedtem Pink albumaival, na ő teljesen odavolt ezért a dalért, ezért magától értetődően nekem is rengeteget kellett hallgatnom. Nagyon megszerettem, pluszban ugye mindig rá emlékeztet, harmadszor pedig csakúgy szimplán nagyon hangulatos a dal, és itt kivételesen nem a szöveg, ami igazán megfogott.

8. Raise your glass

Eleinte ezért sem voltam oda- meg vissza, viszont a Harry Potteres poénsorozat miatt egy időben nagyon sokat ment, és összeszoktunk. Remélem senkinek nem kell bemutatnom a "So raise your glass if you're Ron" a 'we'll Neville be neville be anything else" vagy a 'why so sirius?" sorokat, amik így átírva egyszerűen fantasztikusan passzolnak mindenhova, úgyhogy... ennek hála most már imádom a raise your glass-t is. 

7. Sober

Számomra egyértelműen a legszebb lassabb dal a Funhouse-ról, és bár eleinte nem is szerettem annyira, mostanában kedvencemmé vált, főleg egy-két találó sora miatt. Pinknél mindig különösen figyelek a dalszövegre, ezért nem hagyhattam ki a Sobert, pedig nem épp az én szájízemnek való a tempója. De imádom.  " I don't wanna be the girl who laughs the loudest Or the girl who never wants to be alone"

6. Dear Mr. President

az I'm not dead egyik legszebb számáról beszélünk, és ha lenne erre lehetőség, minden egyes kis miniszterelnökkel, avagy hasonlóan magas pozícióban lévő emberrel, meg királlyal és királynővel is meghallgattatnám ezt a dalt, és megkérném őket, hogy gondolkodjanak el, de ezt ugye nyilván senki nem tenné meg nekem, viszont álomnak szép. Szóval igen, van itt minden, amit úgy beleénekelnél az arcukba, és becsülöm Pink bátorságát.

5. F*ckin Perfect

Van valami ezekben az erőt adó számokban, amik miatt sosem tudsz tőlük elszakadni. Pedig direktben sosem hallgattam, mármint nem akkor jutott eszembe bekapcsolni, amikor under the wheater voltam, de... ha random pillanatokban megjelent a tv-ben vagy rádióban és meghallgattam, nem egyszer könnnyeket csalt a szemembe, amit ugyan foghatunk arra, hogy elképesztően érzékeny vagyok, de ettől függetlenül is nagyon-nagyon-nagyon erős dalról beszélünk, ami nekem mondjuk sokkal többet segített, mint Katy Perry Firework-je, Selena Gomez hasonló témájú próbálkozása vagy ilyesmik.

4. Cuz I Can

" My life's a fantasy that you're not smart enough to even dream" Ez a szám valami fantasztikus. A  változatosság kedvéért ő is az I'm not dead-ről érkezett, és még lesznek amúgy később is társai. Mindegy, a lényeg, hogy ebben a dalszövegben annyi erő van, és hogy is mondjam... olyan mint egy dalba foglalt vállrándítás. Imádom Pinknek ezt a vagány, I don't give a shit hozzáállását a dolgokhoz néha.

3. Nobody knows

Rengeteg dolog kapcsolódik ehhez a számhoz, pedig meglehetősen lassú, és igazából nagyon sokáig egyáltalán nem tudtam vele mit kezdeni, de mire a One Direction - féle verzió eljutott hozzám, már rég nobody knows - imádat volt, ezért is örültem, hogy a majmok is feldolgozták. Szóval természetesen, mint azt már annyiszor leírtam, dalszövegileg itt is teljesen rendben vagyunk, sőt.. ."Nobody knows the rhythem of my heart The way I do when I'm lying in the dark And the world is asleep"

2. Don't let me get me

Szerintem a legeslegesleg a Missundaztood-ról, és egyszerűen néha annyira pontosan megtalálom ebben a dalban saját magam, hogy az már ijesztő. Mármint nem a "teachers dated me, my parents hated me" részben, nem kell megijedni. Mindenesetre ebben a számban akkor is annyi minden van, amiről így szóban nem is tudsz beszélni, vagy nem tudsz, vagy nem is akarsz, és aztán buummm.... ideugrik eléd egy Pink, és elénekli helyetted, hogy neked csak be kelljen majd linkelned a megfelelő helyekre. Elképesztő, mikre képes ez a világ, nem?

1. Leave me alone (I'm lonely)

Amikor elkezdtem írni a listát, egyetlen dologban voltam csak biztos: Hogy ez a dal lesz az első. Már első hallgatásra is teljesen magával ragadott, és szerintem messze ezt a Pink-szerzemény pörgött nálam a legtöbbet. Nem, kivételesen nem azért, mert annyira bele tudtam volna magam élni a szituációba, bár a szöveget - természetesen - itt is nagyon adom. Egyszerűen ez az egész dal egy akkora fantasztikum, és mindig ugrálhatnékom lesz tőle, és párnacsatázni szeretnék. Hmm...igen, furcsa.

" I don't believe  Adam and Eve Spent every goddamn day together"

Nicki Minaj Top 10

moast nézem milyen furcsa így leírva a neve. lényegtelen. Szóval, ha Katy Perryvel se veled se nélküled kapcsolatban vagyok, akkor Nicki Minaj pedig tipikusan ez a "nem szeretném szeretni és nem szeretném hallgatni, de valamiért mégis csinálom" kategória. Először azt hittem, nem is szeretem 10 dalát, de tévedtem. Amúgy. Mert rájöttem, hogy elég sok helyen kevereg, és imád közreműködni is, meg ilyenek, meg a satöbbi. Úgyhogy akkor egy gyors top tizes miss minajtól.

10. Pound the alarm

Ez olyan kis tinglitangli nyári dal, ami azért került ide, mert több mentőöv már nem jutott az eszembe, ez még így rögtön a starships után jön az albumon, ezért valamilyen szinten bennragadt a fejemben a címe, meg hogy nem is volt annyira borzalmas, sőt igazából egészen szerettem. 

9. Raining men

a Loudról már annyiszor zengtem ódákat, hogy ezt a részét hanyagolnám a dolgoknak, de amúgy amikor először meghallgattam az albumot, még egy szót nem hallottam Nickiről, aztán olyan bő fél év után esett le, hogy ez a csaj, ugyanaz a csaj, mint aki a super bass-ben riszálja magát. Mindegy, Rihannával igazából jól kiegészítik egymást, úgyhogy...

8. Beez in the trap

Amikor egyszer, valamilyen hirtelen felindulásból végighallgattam a Roman Reloaded albumot, kb. ez volt az első dal, ami úgy rendesen megmaradt bennem, és amiről úgy éreztem, hogy többször is meg fogom majd hallgatni, mert igazából tetszik a hangulata, meg hogy olyan kis furcsán semmilyen az egész, de közben mégis jó. Na, nem tudok fogalmazni, de jó ez a cucc. a klipről meg inkább ne beszéljünk. 

7. Fly

Hát ezt sem Nicki miatt kezdtem el hallgatni, az nyolcszázmilliárd százalék, de ha már így alakult (mármint hogy hallgatom), akkor gondoltam beleolvasztom a listába, mert amúgy imádom ezt a dalt, meg a videót is, az olyan...hogy is fejezzem ki magam? kellően impresszív lett :D 

6. Turn me on

Nincsen rózsa tövis nélkül, lista meg nincs David Guetta nélkül. (ez annyira mélyen szántó gondolat volt, hogy a faeke nem volt elég hozzá, vasekét kellett szereznem). Ez tipikusan az a dal, amit állandóan minden rádióban és zenecsatornán hallassz, és belemászik a füledbe, akarva-akaratlanul is. Aztán a végén ott tartassz, hogy már az első két ütem után felismered, pedig magadtól egyszer sem hallgatod meg. Mindegy, olyan hangulatdal amúgy, nyáron jól fog jönni. 

5. Give me all your luvin'

Madonnát minősíti az én szememben, hogy a dalban MIA és Nicki részét szeretem a legjobban, de valószínűleg őt ez rohadtul nem hatná meg, úgyhogy akár meg is tarthatnám magamnak a véleményem. Szóval a két csajszi szerintem sokat-sokat-sokat javít a dalon, ami így konkrétan szépen, lassan és óvatosan lopakodik előre a képzeletbeli slágerlistámon .Aztán hogy meddig jut, az a jövő zenéje. 

4. Girls fall like dominoes

az eredetijét imádom ennek a dalnak, még anno az mr2n szerettem meg, és sokáig az abszolút kedvenc dalom volt. Mikor először meghallottam a Nicki féle verziót, csak néztem, hogy mit szeretne mettől meddig, de aztán utánajártam szövegileg a dolgoknak, és rájöttem, hogy zseni a csaj, mert én nem tudnék ennyi sztárnevet ilyen kevés szövegbe belecsempészni. Szóval ez a dal TÉNYLEG JÓÓ.

3. Super bass

jajj hát ez a dal annyira aranyos. Komolyan. Ez is valahogy úgy kezdődött, hogy fogalmam sem volt, hogy ezt Nicki énekli, csak hallottam valahol, és megtetszett. Aztán kicsit furcsa is volt megtudni, hogy ezt az izét ő csinálja. De mondhat bárki bármit, nekem ez a dal valahogy örök kedvenc, mindig jó kedvem lesz tőle, és olyan kis hangulatos az egész, hogy bumm bi bumm bummm bumm.... 

2. Where them girls at

Ahogy jönnek ki a buborékok Nicki szájából a videóban, na az valami fantasztikszenzációs. Egyébként meg ez az all time févörit partislágerem, Spanyolország óta. Ja izé, azért szeretem, mert hangulatos, mert nyári, meg mert sok emlék köt hozzá, meg egyébként magasan Nicki a legjobb az egész dalban. 

1. Starships

Micsoda meglepetés....sem. Igazából akárhogy nézzük, szerintem ez az eddigi legminőségibb és értelmezhetőbb dal, ami kikerült Nicki kezei közül. Ez egyszerűen annyira jó, hogy le sem tudom írni. De tényleg. Jajj. ez az a nagybetűs IMÁDOM dal. Ha majd nagy leszek, és elindulok az x-faktorban (ami nyílván soha nem  fog létrejönni, de tételezzük fel), akkor tuti előadnám valamikor. a rapben különösen jóvagyok. leszámítva hogy csak az első két sort tudom, lényegtelen. 

Katy Perry TOP 10

Katy kisasszonnyal az év háromszázhatvanöt napján ilyen se veled, se nélküled viszonyban vagyok, mert bár sosem tartozott a kifejezett kedvenceim közé, azért az évek során jópár dalát megszerettem, és sosem vált ellenszenvessé, ami elég nagy szó, ha azt vesszük,, hogy milyen gyorsan tudok egyes sztárocskákat negatív jelzőkkel megbélyegezni. Viszont sosem tartotta fenn olyan mélyen az érdeklődésemet, hogy bármelyik albumát letöltöttem volna, így nagy nehézségeket okozott, hogy tíz olyan dalt összevadásszak, amit tényleg szeretek. Az utolsó pár szám már csak kiegészítésként került oda, ahova, na meg azért, hogy a T.G.I.F. például nehogy felkerüljön, mert azzal még mindig komoly problémáim vannak. 

10. California Gurls

Mikor először megjelent, agybajt kaptam tőle, aztán valahogy belemászott a fülembe, és a nyári sláger kategóriában most már abszolút szívesen hallgatom. A klippel különösebben nem volt gondom, igazából a gumimacikat öröm volt látni, de tényleg. Csak Snoop Dogg...azzal az emberrel évtizedes problémáim vannak, és számomra a zeneipar egyik legnagyobb kérdőjele. Ha ő nincs, talán ezt az egész californiai mesevilágot sokkal jobban megszeretem, a tejszínhabfújó melltartókkal együtt. A parókák...azok viszont tényleg kellenének nekem. 

9. Thinking of you

A kényszermegoldások legszebb példánya ez a dal a listán, igazából valószínűleg azért pakoltam be ide öntudatlanul, hogy ne kelljen a t.g.i.f.-et és azt a másik dalt, amit nem bírok annyira, ide bepasszírozni. Szóval, mint általában, most is elmondom, hogy egyáltalán nem rajongok a lassú dalokért, de a videó tulajdonképpen itt is egyensúlyoz egy kicsit.

8. I kissed a girl

Emiatt figyeltem fel Katyre, pedig alapjáraton akkoriban még nem érdekeltek a női popelőadók, leszámítva Rihannát, de ez egy hosszabb történet. Lényeg a lényeg, hogy ez meg mégis megtetszett, és emlékszem, hogy agyonhallgattam, de hogy egy idő után mennyire elegem volt, hogy akárhányszor kapcsoltam be a rádiót vagy a tévét, mindig ez szólt belőle. Szerintem azóta kevés ennyire nagy sláger volt, vagy legalábbis olyan, ami engem ilyen szinten elért volna.

7. Ur So Gay

Oké, erről én eleinte elég erősen lemaradtam, és valamikor úgy 2010 tavaszán fedeztem fel magamnak, hogy jajj ez a szám zseniális, aztán utána meg is maradt a kedvenceim között. Sok hozzáfűznivalóm nincs hozzá, igazából rohadtul tudnám értékelni, ha Katy visszatérne ehhez a stílushoz, bár fogalmam sincs, erre mennyi az esély. 

6. Part of me

Sok időm nem volt megszeretni ezt a dalt, és valószínűleg hátrébb csúszna a listámon, ha nem lenne ilyen friss az élmény, de az az igazság, hogy örülök, hogy Katynek sikerült végre valami olyannal előrukkolnia, ami első hallgatásra megtetszett, és még most is elvagyok vele. A videó alapötlete igazából tetszik, főleg a hajlevágós rész, olyat valamelyik elkeseredett pillanatomban én is szívesen rendeznék.

5. Hot N Cold

Nem sok olyan dalnak tudom a szövegét, ami le sincs töltve és nem hallgattam agyon a telefonomon, de ez valamiért azok közé tartozik. Oké, a zenecsatornák és a rádiók támadtak ezerrel, úgyhogy összességében azért nem egy hetedhét világra szóló csoda, hogy megszerettem ezt a dalt, csak így sokkal viccesebb előadni. Mmm... a videó az meg igen állatkirály. Ezt Perry kisasszonynál egyébként majdnem mindig el lehet mondani.

4. Firework

A Fireworköt azért szeretem, mert Katica szerepel benne. Viccet és a hülye t-home-os reklámot félretéve, ez a szám egyszer és mindenkorra felkerült a "legjobb önbizalomnövelő de közben szétsírom rajta az agyam" dalok listájára. mmm...ez egy viszonylag rövid lista amúgy. Lényeg a lényeg, én viszonylag nagyon ritkán sírom el magam videókon, szerintem ez az elmúlt három-négy évben három számnál sikerült elérni összesen, de a Firework közöttük volt. Lehet, hogy alapjáraton is magam alatt voltam, és ez csak az utolsó csepp volt a pohárban, mindenesetre szerintem a szöveg akkor is jó, Pest gyönyörű, a klipben a kis történetek meg annyira... igaziak. 

3. Waking Up in Vegas

Talán sok mindent elárul a dologról, ha azt mondom, hogy jelen pillanatban ez az egyetlen dal Katytől, ami felkerült a telefonomra. Igen, még ennyi idő után sem untam meg hallgatni, és és és...oké, nem tudom rendesen megindokolni, miért lett számomra ilyen fontos, de kb. emiatt a dal miatt állítottam össze ezt az egész listát. 

2. E.T.

Csak és kizárólag Kanye nélkül. Nincs különösebb problémám alapjáraton az ürgével, de ebben a számban körülbelül le kellene ütni, és betömni a számát, hogy ne tegye tönkre ezt az egészet. Szóval a kis földönkívüli dalt egy fürdőkádban fetrengő John Grimes miatt szerettem meg. (aki még nem látta, hogy a fél Jedward hogy bolondozik erre a dalra, annak előszeretettel ajánlom), aztán annyira belemászott a fejembe, hogy azóta oda-vissza megy már, és imádom. Röviden tömören ennyi a történet.

1. Teenage Dream

Kifogytam nagyjából a hülyébbnél hülyébb jelzőkből és történetekből, maradjunk annyiban, hogy szerintem ha Katy fejreállna, sem tudna nekem olyan dalt kreálni, amit jobban tudnék szeretni, mint ezt, mert a lelkem mélyén igazából elmondhatatlanul vágyom valami olyasmire, amiről énekel, és még ha tudom is, hogy konkrétan esélytelen, hogy egy ilyen bekövetkezzen, olyan néha elmerülni ebben az álomban, miközben nézed a klipet azokkal a csodálatos színhatásokkal, és hallgatod, és énekled, és mittudomén. Reménytelen romantikus vagyok, tudom. Remélem azért nem terített be titeket a nyáltenger.

One Direction Top 13

Igen, tudom, hogy konkrétan elég nagy őrültség kell ahhoz, hogy egy olyan előadóról készítsek top 13as listát, akiknek még csak egy albumuk jelent meg, és az összes daluk száma alig haladja meg a tizet, de rosszabb helyeken (mint az én agyam) megfordulnak az ilyen gondolatok, és ilyen tessék-lássék alapon megpróbáltam összegyűjteni a 13 kedvenc 1D dalomat. Hogy megkönnyítsem a helyzetemet, az X-factoros fellépéseiket, sőt egy koncertfelvételüket is alapul vettem, mert így egy pöppet kiszélesedett azért a skála, amiből választhatok. Csak a tények kedvéért: a One Direction egy kicsit kilóg azok közül a zenék közül, amiket hallgatni szoktam, és egy rettentően hosszú és szövevényes történet alapján jutottam el odáig, hogy most már imádom őket. Igen, sokan emiatt furcsán néznek rám, de na. A kivételek erősítik a szabályt, meg egyéb közhelyek. Ja, a listáról... Az albumverziókat nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, de aki minden elcsúszó és hamis hangocskára érzékeny, az az x-es és koncertfelvételeket hanyagolja inkább, mert még a végén engem gyilkoltok meg. És aki nem szereti a sikítozó lánytömegeket (egyébként én sem, de ez a szükséges rossz), az is tartózkodjon ezektől. Ezt csak a tisztesség kedvéért, hogy ne mondhassátok, hogy én nem szóltam előre. 

13. Total Eclipse Of The Heart

Sokan tudják már, mert milliószor elmondtam, de azért még egyszer: az X alatt egyáltalán nem rajongtam a srácokért, sőt, a Viva La Vidávál már rögtön az elején elvágták nálam magukat, és ezért nagyon sokáig nem is kerestem meg youtubeon az ő heti fellépéseiket. (Talán az Only Girlbe néztem még bele, ami akkor szintén nem tetszett. de ez más téma). Pedig, ha akkor figyeltem volna... Na mindegy, amikor viszont elkezdődött az őrület a fejemben, akkor ez volt az első x-előadás, ami megtetszett, és nem csak a szexuális piros szemceruzák miatt, és még nem is Louis pulcsihuzogatása volt az ok. Hanem...nem tudom, úgy láttam bennük valami fantáziát. 

12. Forever Young

Ezt a dalt tulajdonképpen mintha a fiúknak írták volna, legalábbis szövegileg mindenképp, és értékelném, ha a jövőben megpályáznának valami hasonló jelentéssel bíró dalszöveget. Valószínűleg az egyetlen ok, ami miatt nem osontak előrébb, mert még mindig hiányolom Louis és Niall szólóit. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem lehetett többek között ezt a dalt is úgy felosztani, hogy nekik is jusson egy kicsi, és akárkinek a hibája is ez, mérges vagyok rá. Egyébiránt meg a Tibi reklámba is ezt averzióját kellene belerakni a Forever Youngnak. Ja merthogy imádom vagy mi a halál. 

11. Use Somebody

Az egész turnévideós történetet legfőképpen emiatt a dal miatt várom, mert ennek tényleg, komolyan kell egy olyan verzió, ahol nem csak a lánysikolyokat hallani rendesen, hanem a fiúk hangját is. Mikor először olvastam, hogy viszik turnézni ezt a dalt, egy kicsit megijedtem, mert mégis az egyik kedvenc KOL számomról van szó, másrészt viszont örültem is, mert legalább sikerült normálisat választani. De azért féltem, hogy elrontják, nem bíztam még annyira bennük. De összességében elég jól sikerült, Niallnek meg még mindig jól állnak az ilyen jellegű dalok, hallani Louis hangját is, meg úgy tök jól összerakták az egészet, úgyhogy ha lesz értelmes felvétel, tuti, hogy jópár hellyel előrébb lesz majd a listán. 

10. Same Mistakes

Nagyon sokáig olyan észrevétlenül bujkált számomra ez a dal az Up All Night-on, szerintem jópár hónapig nem tartozott a kedvenceim közé, és nem igazán tudtam mit kezdeni vele, elég kevésszer hallgattam. Aztán valamikor idén rámjött, hogy azokat a számokat hallgassam többször, amiket addig hanyagoltam, és akkor mint villámcsapás jött, hogy én ezt tulajdonképpen mennyire imádom. 

9. Na Na Na

Az albumon nem szereplő dalok közül egyértelműen a Na Na Na a kedvencem. A Na Na Na - Another World - I should've kissed you hármast egyébiránt csak kacsatánc hármasnak hívom, mert olyan kis egyszerű a dallamviláguk, és szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy zeneileg semmiképp sem ezek a legnagyobb műalkotások. Viszont! el nem tudnék képzelni jobb futózenét ezeknél a daloknál, úgyhogy has néha rámjön a mozoghatnék, akkor mindig ezek a számok forognak közben, és főleg a Na Na Na, mert ebben van valami, ami nagyon megfogott.

8. Everything about you

A három évvel ezelőtti énem konkrétan kiutált volna a világból, ha megtudja, hogy ilyeneket hallgatok. Szerintem. Meg úgy igazából mindenki szerint, aki próbálja ezt az énemet újra előtérbe hozni (vannak azért ügyes próbálkozások, higgyetek nekem). Lényeg a lényeg, hogy ha egyszer arra adnám a fejem, hogy őrülten bulizni fogok, azt mindenképp erre szeretném tenni, mert az egyik kedvenc arcramosolytcsaló dalom. Igen, ez egy kategória. Meg mert imádom benne Niall részét, az a szöveg olyan kis cukorborsó.

7. All you need is love

Oké, akkor hivatalosan is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, aki szereti a Beatlest. (bocsánatot kérek saját magamtól is. milyen ironikus) de én ezt egyszerűen képtelen vagyok nem szeretni. Még akkor is, ha Louis feltűrt öltönynadrágban (mi ennek a neve?) énekel, és akkor is, ha nagyon más irányba vitték el a dalt, és egy tinglitangli popdalt csináltak belőle, én IMÁDOM. Azért mert... szerintem jól összerakták, végig összhangban vannak, és mert valamilyen furcsa csoda miatt el tudom hinni nekik az egészet. Ahogy a csodálatos magyar tehetségkutatók zsűrije mondaná: Átjött. 

6. Torn

Akárhogy is van, szerintem ez a leginkább hozzájuk passzoló dal az egész X-Factoros időből, és mivel minden ezzel a dallal kezdődött, kihagyhatatlan a listáról. Valamiért mintha rájuk öntötték volna ezt a számot, és imádom. Az első, akkusztikus verzió is nagyon jó, és a döntőben éenekelt is, én személy szerint mind a kettőért oda meg vissza vagyok ugye. Olyan vicces, mert azt hittem, hogy ahogy közeledünk a végéhez, egyre hosszabb és hosszabb véleményeket fogok írni, de... Hát, nem így alakulnak a dolgok, mert egyre nehezebb szavakká formálni azt, amit gondolok.

5. Moments

Ha Ed Sheeran ír dalt a One Directionnek, abból csak az jöhet ki eredményként, hogy Fanni imádni fogja. Aztán mikor már arról is pletykáltak, hogy Louis szólót kap, teljesen a végemet jártam, és tudtam, hogy ez a dal egyszerűen fantasztikus lesz. kész pont hatszáz. Arra is gondoltam, hogy lassú és romantikus dal lesz, de még ezt az apróságot leszámítva is teljesen lenyűgözött, imádom, hogy a fiúk végre meg tudják mutatni, hogy van hangjuk, és végre van egy viszonylag erős szövegük, és igen. A Moments nálam hatalmas kedvenc, és csak azért nem toronymagasan első, mert mostanában pörgős hangulatban vagyok. 

4. One Thing

Amikor kiszivárgott, hogy a One Thing lesz a következő klippes dal, emlékeim szerint nem repestem az örömtől. Na nem azért, mintha nem az egyik kedvencem lett volna az albumról, hanem ezzel is csökkent az esélye annak, hogy a lista első két helyezettje videót kapjon. Aztán mikor kijött a klip, na hát onnantól össze meg vissza ájuldoztam, mert szerintem az eddigi legjobb 1D videó lett. Hogy miért? Mert a fiúk végre megmutatták, hogy nem csak olyan szépfiúk mint a Gotta Be you-ban mondjuk, hanem lélekben még óvodások és eszméletlenül őrültek. Pont ezt szeretem bennük többek között. És maga a dal is imádnivaló egyébiránt, főleg a "you're my kryptonite" miatt, amit akárhányszor meghallok, mosolyognom kell. 

3. What Makes You Beautiful

Próbálok visszaemlékezni tavaly nyárra, hogy mi tetszett meg ebben az egész történetben annyira, de sosem tudok elfogadható választ találni, egyszerűen csak magával rántott és elsodort ez az öt srác. Vagyis... oké, töredelmes vallomássorozat következik, ezek után már biztos, hogy valami undorító féreg leszek minden Directioner szemében, de tudjátok mit, vállalom. Na. Igen, alapjáraton minden a WMYB - lal kezdődött, de eleinte csak Louis, Niall és Zayn ragadott magával. Liammel is elvoltam, leszámítva a tényt, hogy sokat énekelt (teljesen tájékozatlan voltam még ilyenkor. minden szinten. épp elég volt megjegyeznem a nevüket. tényleg). viszont itt volt ez a Harry gyerek, és szegényt egyből elkönyveltem valami nagyképű rózsabimbónak. Valahogy éneklés közben vannak ezek az arckifejezései, és ezt akkor még nagyon ellenszenvesnek találtam. Aztán ezt viszonylag gyorsan kinőttem, és most már Mr. Styles is a szívem csücske ezerrel. De a dalról meg annyit, hogy évek óta az egyik kedvenc nyári slágerem, hogy megunhatatlan, hogy tudom kívülről, és hogy imádok dobolni hozzá. (nem tudok dobolni)

2. I want

Az előzetes alapján biztosra vettem, hogy ez lesz a kedvencem az Up All Night-ról, mert már akkor is egy kicsit kilógott a sorból, teljesen más volt a hangulata, mint a többi dalnak, és a hangszerelés is másnak tűnt. Aztán novemberben valamiért mégsem ez férkőzött be leginkább a szívembe, és csak valamikor decembertől jött el az az időszak, hogy napokig ezt hallgattam egyfolytában. Szóval, örülnék ha a következő albumukon több ilyesmi dal lenne, a szöveg is nagyon tetszik, és dallamilag is totálisan rendben van az egész, meg ha meghallom a H&M-ben, legszívesebben ugrálnék örömömben, és úgy egyébként is. Ez egy jó dal. Pont. 

1. Up All Night

Zene füleimnek. Nem is értettem eleinte, hogy miért tetszik annyira, de az első pillanattól kezdve, hogy meghallottam, a kedvencem lett, és a mai napig az maradt. Pedig úgy összességében semmi extra. Na jó, ez így nem igaz. Megtudjuk belőle, hogy Zaynt nem érdekli az asztaltörés. Ez igen fontos. Meg meg meg... Katy Perry's on replay... ami nem is értem miért tetszik, de folyamatosan erre a sorra várok a dal során. És IMMÁDOM a tapsot. Szerintem a One Direction zenéjének védjegye a taps. Nem tudjuk már mit énekeljünk? hmmm... tapsoljunk egy kicsit. Ami nekem meg jó, mert imádok tapsolni, vagy bármi tapsoláshoz hasonló mozdulatot végezni. Az album egyik gyöngyszeme, és konkrétan rohadtul örülnék neki, ha videót készítenének hozzá, mert a partizó One Direction egy élmény lehet. 

Na, véget ért a mese mára, remélem élveztétek a listát, véleményeknek most KIFEJEZETTEN ROPPANTUL örülnék, és egyáltalán nem haragudnék meg, ha őszinték lennétek, mert bár részleteket ismerek a véleményetekből (vagyis pár emberéből), azért az egészre kíváncsi vagyok. Ja és csak hogy tudjátok, élvezem, ha a kedvenceimet szidják, és nem sértődök meg. Úgyhogy... hajrá.

Rihanna Top 10. 2.0

Már napok óta tervezgetem, hogy összeállítok új top 10es listákat, mert alapjáraton imádom az ilyeneket meg minden, de teljesen döntésképtelen voltam azzal kapcsolatban, hogy kit válasszak. Adott lett volna Katy Perry, csak hogy mind a három lánykával végezzek, de egyszerűen még idő kell nekem ahhoz, hogy összekaparjak tíz dalt. Aztán tervezek még Pinkről, a BEP - ről, a Coldplayről, meg még egy kilométernyi együttesről ilyen listákat, csak előbb szeretném egy kicsit újraírni a Rihanna listám, mert kicsit változtak az erőviszonyok nyár óta. Szóval tadammm... 

10. Russian Roulette

Ez maradt, de csak azért, mert ismételten túlzottan túlzottan túlzottan soknak tartottam a dalokat a Loudról, és nem is értem miért meg hogyan, de a lista második felére legszívesebben így a komplett albumot rápakoltam volna. Nem téma. szóval ez a dal továbbra is eszméletlenül gyönyörű. 

9. What's my name

Ez pedig most azért került be (erőteljesen küzdött az S&M-mel amúgy), mert immádom (rengeteg m-mel ) a videóját, mármint jelen esetben a színeit. Ja meg mert anyu miatt mindig az jut róla eszembe, hogy a refrén helyett mindig simán Rihannát énekeljek. És említettem már, hogy az a vörös haj az még mindig annyira eszméletlenül jó, hogy. ja igen, szükségem volt erre a dalra a listámon.

8. Where have you been?

Nem  is értem, miért tetszik amúgy, de a lényeg, hogy a Talk That Talkról első hallgatás után is ez lett a kedvencem, és ez erősen tartja magát a mai napig, mert olyan kis őrült és nem tudom. Olyan hülyeségeket írok ide véleménynek és csak húzom vele az időt, de így sokkal értelmesebben fog kinézni a blog. Ó, a logika.

7. Who's that chick

Nyár óta sem sikerült kiderítenem, hogy mi a francot tudhat ez a David Guetta, de továbbra is mindenhol mindig ott van. A nemzetközi helyzet változatlan. Anno nyolcszámilliárd éve tökre vártam ezt a számot, mert úúú mindenki be volt lelkesedve, és akkor már én is alapon, és egy rakat ember csalódott, én meg cserébe agyonhallgattam ezt a tömörgyönyört. a videót meg továbbra is svéd rendezte. skandinávpower.

6. Skin

Na hogy ez a dal hogy került ide, az egy hosszú történet, mert amikor az előző listát írtam, eszembe sem jutott, hogy beletegyem, mert überhaupt nem volt a kedvencem, mert nem hallgattam meg elégszer, csak azóta meg valamiért rákerült a telefonomra, én meg hallgattam és hallgattam és hallgattam és buuuummmm most már imádom. 

5. Fading

Van ebben a dalban valami, ami miatt úgy teljesen és totálisan imádom, és és és. Kinda megmagyarázhatatlan, de mégsem hallgattam még annyit, amennyit úgy istenigazából kellett volna, de ezen sosem késő változtatni és már megint sikerült a semmiről összehoznom több mint kérdést, úgyhogy igazán büszkék lehettek rám. nem mondhatjátok, hogy unalmas, amit írok. neeem, ez annál sokkal rosszabb.

4. We found love

ez a dal szimplán csodálatosan varázslatos, és akármikor akármennyit tudom hallgatni, tudjátok, vannak azok a napok, amikor képes vagy egy dalt folyamatosan hallgatni megállás nélkül, na nekem ez általában ezzel a dallal szokott megtörténni. És a videót is imádom, meg a feldolgozásokat, meg úgy az egész kultuszt, ami eköré építődött és az átírásokat is. igen, az átírások... na azok sem semmik. (:

3. Only Girl

Emiatt a szám miatt kezdtem el írni az egész listát, mert tűrhetetlennek tartottam, hogy nem került be az előző tízesembe és őszintén szólva nem is értem saját magam, vagyis a nyári énemet, tényleg, mert mert mert az Only Girl az nekem szívemcsücske dal azóta, hogy megjelent, arról meg ne is beszéljünk, hogy a videó az a világ legszebb színvilágú videója (igeeen, tudom, tudom, szörnyű az ízlésem. hallom ahogy értetlenkedsz) sokadrészt meg itt is khhmmm,... vannak feldolgozások. de öö... az eredetit még annál is sokkal.sokkal jobban imádom. mert ja. 

2. Unfaithful

Lelőttem saját magam elől a poént, mert visszaolvastam, és már múltkor is arról írtam, hogy a tehetségkutatókban szerettem meg ezt a dalt. Borzalmas egy emberi lény vagyok, mondhatom. De. Imádom a dal szövegét, azt, hogy akármennyire nem rajongok a lassú dalokért, ezért oda meg vissza vagyok, meg úgy caklipakli mindent ami ezzel a számmal kapcsolatos. 

1. Man Down

Ramm pa pa pamm, rammm pa pa pamm , ramm pa pa pamm. A man Down örökre kedvencem lesz, salalalal, vagy legalábbis nehezen lehet majd levetni a trónról, még akkor is, ha egyesek emiatt egy címeres ökörnek néznek, én imádom elejétől a végéig, az első hangtól az utolsóig, és csak hogy kitöltsem a helyet, muszáj elmondanom, hogy élmény volt újra Rihanna listát írni, és hogy tudom, hogy idegesítően hülyeségeket írtam le, de gyorsan ki akartam írni magamból mindent, és elnézést, hogy elraboltam a drága időtöket.

Eurovízió 2012. top 10

Az Eurovízió évek óta slágertéma nálam, már nem is tudom mióta rá vagyok kattanva, minden évben figyelemmel követem, és igazából imádom az egészet úgy, ahogy van. Az elmúlt pár évben már mindig jóval az elődöntők előtt kiválasztottam magamnak a kedvenceimet, és mire elérkeztek a májusi műsorok, már kívülről fújtam őket. Idén sincs másképp, már megvannak a favoritjaim, és megpróbáltam egy tizes listába rendezni őket. Természetesen most is jópár dolgot ki kellett hagynom, például az orosz nénikék hatalmas partiját, és a Compact Discot sem pakoltam bele a tizesbe. Úgyhogy... olvassatok. 

EZ ITT A REKLÁM HELYE:  olvassátok el Boti és prézli blogját is, ott is megtaláljátok az ő saját listáikat, és őket szeretem, úgyhogy ... olvassátok el azt is, na. EZ ITT A REKLÁM HELYE VOLT.

10. Ivi Adamou - La La Love. CIPRUS

Ciprusnak két éve szurkoltam először, amikor a John Lilygreen indult a life looks better in spring-gel, amit egyébként azóta is hallgatok. (és ezt 2010ből csak Lena, Tom Dice és a Manga mondhatja el magáról). Az idei kiválasztott daltól pedig igazából jókedvem és táncolhatnékom lesz, és igazából csak egy kis elhallgatós tucatsláger, de annak tökéletesen megfelel. Meg belemászik a fülembe. 

9. Litesound - We are the heroes. FEHÉROROSZORSZÁG

EZ meg olyan... igazából már megint majdnem úgy voltam, hogy kidobom a listámról, főleg miután az új verzió megjelent, ami feleannyira sem jó, mint az első volt, de aztán valami miatt mégiscsak megtartottam, mert valamilyen furcsa módon kötődöm ehhez a dalhoz, és amúgy is mindig külön szorítok az együtteseknek, ha el mernek indulni, és. csak mert sajt.

8. Sinplus - Unbreakable. SVÁJC

Már előbb is említettem, de nálam az együttesek helyzeti előnnyel indulnak mindig, a svájci dal ráadásul nagyon hamar megjelent, úgyhogy volt időm megszeretni. Szóval van a svájci csapatban valami, ami miatt a szívemhez nőttek, és zeneileg is nagyon tetszett az egész, és úgy általában ez már azok közé a számok közé tartozik, akiknél örülnék, ha elsők lennének.

7. Eleftheria Eleftheriou - Aphrodisiac. GÖRÖGORSZÁG

Az első tizes összeállításomban a görögök megelőzték még a norvégokat is, de aztán midnent összevetve meg magamat ismerve ezt egy erőteljes túlzásnak éreztem, úgyhogy muszáj volt szegény lánykát, akinek a neve egy elefánthoz hasonlít pár hellyel lejjebb rakni. De ez semmit nem von le a dal értékéből, mert az nagyon fülbemászó meg olyan kis mosolyra késztető és mert a nyárra emlékeztet meg ilyenek meg a satöbbi. 

6. Soluna Samay - Should've known better. DÁNIA

A dánok is viszonylag hamar kiválasztották az indulójukat, ezért nagyon sokáig a dánok álltak a képzeletbeli listám élén, mert ez a dal szerintem a mezőny legaranyosabb dala, és mert a lány valamilyen szinten saját magamra emlékeztet, mert már az első hallgatás után napokig csak ez a zene ment a fejemben, és mert a dánoknak már csak az Európán belüli elhelyezkedésük miatt is szorítok. 

5. Tooji - Stay. NORVÉGIA

Alapjáraton ugye első helyről indulnak mindig a tündérbogár norvégjaim, csak Tooji-tól azaz becsületes nevén tojástól enyhén szólva nem ájultam el, és eleinte nagyon nem tetszett amit csinál, mert kicsit Eric Saade wannabe, meg olyan kis semmilyen, és a dal is átlagos, de idővel megszerettem, és mégiscsak a norvégokról van szó, hülye lennék nem támogatni őket. 

4. Roman Lob - Standing Still. NÉMETORSZÁG

Le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem rajongok a lassabb dalokért, és mindig morogni szoktam, mikor az országok fele balladákat és lassú dalokat indít, de Roman dala teljesen és totálisan elvarázsolt, és szerintem gyönyörű, úgyhogy remélem, hogy a németekv folytatják a sikerszériájukat és megint a rangsor elején végeznek, mert erőteljesen megérdemelnék.

3. Jedward - Waterline. ÍRORSZÁG

Sokáig gondolkodtam, hogy ne tegyem-e őket a második helyre, csak aztán eszembe jutott, hogy élőben még mindig nem a legjobbak, és hogy a vokálos csajukat, aki egy borzalom, még mindig nem dobták ki. Szóval ezeket a hülye ikreket (a hülye a szó legpozitívabb értelmében hülye) már tavaly is imádtam, mert elég rájuk néznem, és nevethetnékem kell. a verseny után is viszonylag figyelemmel követtem, mit csinálnak, és szerintem nagyon nagy arcok, csak zeneileg nem tetszett annyira, amit csinálnak. A waterline viszont egy jól eltalált szám, és imádom hallgatni. meg szurkolok a srácoknak, hogy idén még előrébb kerüljenek.

2. Loreen - Euphoria. SVÉDORSZÁG

Ha a svádek nem Loreent választják, valószínűleg toronymagasan a listám élén végeznek, mert Dannynek már tavaly is szorítottam, és erősen reméltem, hogy az idei végre az ő éve lesz, mert az Amazing az egyik kedvenc svéd dalom az elmúlt pár évből  és imádom és sajnálom Dannyt, amiért megint csak második lett. Így viszont lett egy Loreenünk, akinek a dala szerintem ütős és nagyon szép, viszont a színpadképen még mindenképp javíthatna, mert ez a vadon harcosa táncolgat stílus nekem nem jön be. pedig a dal maga...fantasztikus.

1. Trackshittaz - Woki Mit Deim Popo. AUSZTRIA

ez. gyerekek. ez a dal. egyszerűen zseniális. Oké, bevallom, mikor először végighallgattam, konkrétan kiröhögtem, és nem értettem, miért ilyen idióták az osztrákok, hogy őket választják. Mostanra meg? Egyszerűen ha tehetném, mindenkivel ezt hallgattatnám, és oda meg vissza vagyok tőle...főleg attól a velős és mély gondolatokat tartalmazó sortól, hogy "der popo hat gefühle" na, az mindent visz. Akkora rajongó vagyok amúgy, hogy már poszterem és újságcikkem is van róluk, és ha én idén valakire szavazni fogok, azok tuti a sógoraink lesznek, mert rohadtul bejön, amit csinálnak. úgyhogy Baku, 2012. WOKI MIT DEIM POPO.

The Inbetweeners Movie

Ha le szeretném egyszerűsíteni a dolgot, akkor tulajdonképpen a Get Him To The Greekről írt kritikám kilencven százalékát bemásolhatnám ide, mellébiggyesztenék még két mondatot, és készen is lenne varázslatos véleményem a filmről. De vegyük úgy, hogy az említett csodát még nem láttam és nem írtam róla, és kezdjünk az alapoktól mindent.

Hogy honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy megnézzem a The Inbetweeners-t? Nem fogok hazudni, csak azért álltam neki, hogy a One Direction által mostanában erőteljesen preferált Inbetweeners-dance eredeti verzióját megcsodálhassam. Mielőtt leültem volna a másfél órás maratonomnak, ennyi volt az összes információ, amit sikerült megtudnom a filmről, úgyhogy nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy mindenféle előismeret nélkül dobtam bele saját magam a mély vízbe...

De még mennyire mély vízbe... Mondhatnám azt, hogy az elején minden teljesen ártatlanul kezdődött, és a fene sem gondolta volna, hogy ilyen irányt vesz a történet, de erről szó sincs. Körülbelül három-négy perc után le lehetett vágni, hogy nagyjából milyen szálon fognak majd végigfutni az események, de a kilátások ekkor még nem voltak annyira szörnyűek. Oké, fogunk négy idióta embert (de tényleg, egyébként a lúzerség mintapéldányait választottuk, nyilvánvalóan nem véletlenül. Akár olcsó fogásnak is tűnhetne, de valljuk be, sokkal szívesebben röhögünk négy balfék hülyeségein), elszakítjuk a meglehetősen paródia-szagú szülőktől és az iskolától. (a búcsúbeszédet mondó tanár a film egyik fénypontja, komolyan) Hova máshová is mehetnénk, mint valami éppen divatos és trendi üdülőhelyre, ami tele van bulira vágyó fiatalokkal. Oké, eddig minden rendben. átestünk egy-két tűrhető vagy viszonylag fájdalmas poénon, megismertük a szereplők tulajdonságait (aki figyelemmel követte a 2008 óta futó sorozatot, annak erre természetesen nem volt szüksége... nézzétek el tudatlanságomat) és összességében úgy-ahogy, de szórakoztunk. Félvállról vettem az olyan kliséket, minthogy a hoteljük valamilyen furcsa véletlen során a világ legundorítóbb szálláshelye, vagy hogy a buszon nem tudnak aludni a hangosan éneklő turisták miatt, mert a maga módján itt még abszolút édes és szerethető volt minden. Amikor aztán a négy női főszereplő is megérkezett, végre az én pillanatom is eljött: ezek a drágaságok előadták a csodálatos táncukat...hát, mit ne mondjak, rég nevettem ennyit egy perc leforgása alatt. Minden átfordult a pozitív oldalra, és annyira jókedvem lett ettől a kis jelenettől, hogy úgy éreztem, ebből rossz már nem sülhet ki...tévedtem. A film felétől egyre több olyan jelenet jött, amit konkrétan nem tudtam mire vélni. Persze, nagyon vicces, hogy egy hétéves kisgyerek lerántja egyik srácunkról a nadrágot, aki ezért cserébe bedobja a medencébe az úszni nem tudó kölyköt... kac, kac. És igen, halálra nevettem magam valamelyik szórakozóhely főattrakcióján, persze. Az meg már tényleg a minekvan kategória tetejére került, mikor a film vége felé narrátorunk és főszereplőnk két csókolózó szerelmespárt is telibehányt. Ezt már anno a get him to the greeknél sem értettem, de úgy látszik, a mai közönségnek erre van igénye... Én inkább csak undorodtam, és innentől kezdve már akármilyen jó poénok is jöhettek volna, nem érdekeltek. (az más kérdés, hogy nem is nagyon  jöttek, sok helyen csak egy erőltetett kacajt sikerült magamból kipréselni). A romantikus szála a történetnek még egészen elviselhető volt, ott sikerült talán a leginkább eltalálni a határokat, és nem súrolni a nagyon gagyit.

A szereplőkről igazából nem sok mindent tudnék írni. A négy srácnak nyilván nem volt nehéz azt a karaktert hozni, amit már több mint két éve alakít, és tették is rendesen a dolgukat. Egyikük sem hagyott bennem mély nyomot, de a bénaságuk sem szúrt szemet. A lányoknál szimpatikusnak tűnt a Zooey Deschanel wannabe lányka (kinyomoztam, Tamla Kari a neve), benne láttam valamennyi fantáziát, a kövér lány pedig aranyos volt, és az egyik legidegesítőbb, ám valamiért mégis legszerethetőbb karaktert hozta a másfél óra alatt.

 Mit mondhatnék még? Erősen valószínűnek tartom, hogy az én ízlésemmel van a baj, és egy átlagembernek ezek meg sem kottyannak. Az is megeshet, hogy igazából ez a film egy eszméletlen bombakirályság, csak én rosszul vagyok bekötve. Vagy hogy van valamilyen rettentően mély mondanivalója, csak én azt két hányás között kifelejthettem. Ennek ellenére azért érzékeny lelkűeknek, az undorító dolgoktól undorodóknak és hasonló típusoknak semmiképp sem ajánlom ezt a filmet. Magamnak pedig ide is feljegyzem, nehogy a közeljövőben megint hasonló hibába essek: Akármennyire imádom az angolokat, a lerészegedős-másnaposok stílusú filmjeiket még egy jó darabig nem fogom kultiválni.  

A Dal

Az Euróvizós Dalfesztivál már gyerekkoromban is rettentően vonzott, a szüleim alig bírtak kisebb koromban az ágyba tuszkolni a döntő napján, aztán mikor már úgy gondolták, hogy túlélem a másnapot akkor is, ha csak a szavazás után alszom el... na onnantól kezdve nem volt megállás. Rettentően sok kedvencet találtam már magamnak az egykori indulók közül (Alexander Rybak, Tom Dice, Paradise Oskar és folytathatnám), és teljesen beleszerettem ebbe az egész világba. Sok minden miatt fontosnak tartom ezt a versenyt/showműsort (mindenki annak gondolja, aminek szeretné), és idén úgy látszik, a magyar média is több figyelmet fordít rá. Hála az égnek. 

Ma este kezdődik el itthon is úgy istenigazából a ráhangolódás, ugyanis a hazai előválogatóműsor, A Dal első elődöntőjét ma este láthatjuk az m1-en. Micsoda meglepetés, ezekről a dalokról szándékoztam egy kicsit írni nektek. 

Nem szeretném azzal szaporítani a szót, hogy micsoda általam nem sokra tartott majomságok is elindultak és versenyeznek a győzelemért, mert szerintem senkinek sem esne jól, ha itt belelendülnék a dolgokba. Lényeg a lényeg, természtesen jó pár olyan is akad a jelöltek közül, akiket legszívesebben fejbekólintanék egy viszonylag nehéz tárggyal, hogy észhez térjen egy kicsit, és belássa, hogy mindennek van határa. De hogy finomabban fogalmazzak, csak reménykedni tudok, hogy példának okáért Krisz Rudi vagy épp Gallusz Nikiék csak ártatlan viccnek gondolták azt, hogy Bakuba repülnek, és inkább csak újra magukra akarják vonni az elvesztett figyelmet. Aztán vannak olyan dalok is, amik szimplán csak nem fedik az ízlésemet, és ezért megyek tőlük falhoz. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy valaki szeresse azt, amit a Sophistic vagy épp Dancs Annamari csinál, de valamiért úgy érzem, nem épp ők lennének a megfelelőek. De hogy ne csak a negatív dolgokról beszéljünk, inkább azokról a dalokról és előadókról írnék, akiket szívesen látnék az azerbajdzsáni színpadon, akikben látok fantáziát és tehetséget, és akiknek sikerült valami olyannal előrukkolniuk, hogy még engem is megleptek. 

Monsoon - Dance

Őszintén, halvány lila gőzöm sincs, kik lehetnek ezek a srácok, és valószínűleg nem sok figyelmet fordítanék rájuk, ha nem tudnám, hogy a dalukhoz köze van Johnny K. Palmer-nek, akit a környékünkön élő egyik legtehetségesebb zenei emberének tartok mostanában. A dal maga kellően pörgős és fülbemászó, oké, nem a világ legnagyobb durranása, és nem is ők az első számú esélyesek nálam, de a zene hallgatható meg minden... viszont nagyon nagy buktató lehet az élő előadás, úgyhogy ők az én tartalékcsapatom csak, ha minden kötél szakadna. 

Tóth Gabi - Nem kell végszó

Gabival egyetlen egy problémám van, az, hogy eléggé megosztó személyiség. Legalábbis itt Magyarországon. Ha esetlegesen ő jutna ki Bakuba, reménykedhetnénk, hogy e röpke idő alatt inkább csak a szimpatikus oldalát veszik észre a külföldi szavazók. Mielőtt fennakadnátok a dolgon, szerintem ez igenis fontos. Akit kiküldünk, annak szerethetőnek kell lennie, különben hiába zseniális a dal, nem megyünk vele semmire. Egyébként a számhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy messze nem ez Gabi legjobbja, de tulajdonképpen tudna ütős lenni, ha arra lenne szükség. És ami hatalmas előnye, hogy szerintem messze ő a legszínpadképesebb az egész mezőnyből, és tud is énekelni élőben.

Puskás Peti - Csillagok

Megleptem saját magam, azt hiszem. Sosem voltam oda ezért a gyerekért, sőőőt. néha nagyon elegem volt belőle. De a léggömb óta megváltozott valami, szerintem azt a számot nagyon eltalálta, és pont azért került bele most is a szebb és jobb kalapba a neve, mert a Csillagok hasonló reakciókat váltott ki belőlem. Szóval úgy istenigazából nem tudok szegény sráccal mit kezdeni, amíg  nem láttam élőben, mert ha a megasztáros teljesítménye alapján indulnék ki, akkor félnék kiküldeni. De bízok abban, hogy azóta megtanult viszonylag tisztán énekelni, és akkor kisebb komprimisszumokkal ugyan, de elfogadnám. 

Caramel - Vízió

Nem szeretek a mi lett volna, ha... típusú találgatásokba belefolyni, de a Lélekdonor akkor is annyira gyönyörűen szólt volna bármilyen Eurovízión, hogy az elképzelhetetlen. Ezt már lekéstük, helyette viszont megkaptuk a Víziót, ami szerintem egy abszolút korrekt dal, Caramelnek még mindig hihetetlen hangja van, és bármikor bármeddig elhallgatnám. Az egyetlen kérdőjel nála a színpadi jelenlét...nem is tudom hogy fogalmazzam meg... ez a szám számomra egy kicsit túl energikus Caramelhez. De ma minden kiderül, és remélem, hogy kellemesen fogok csalódni. (amúgy a legtöbb helyen Caramelt tartják a legnagyobb esélyesnek. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de...)

Kállay Saunders András - I love you

Akkor vegyük úgy, hogy én teljesen elájultam ettől a daltól. Már első hallásra teljesen belemászott a fejembe, és utána két napig azt énekelgettem, hogy I love, I love you, i love you. Egyszerűen hihetetlenül gyönyörű és harmonikus az egész dal, annyira igényes és hihetetlen. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire imádom. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy 2012ben Magyarországon ilyen zenét tudnak csinálni, szerintem szépen körbenevettem volna. Mindig is imádtam az ilyen, jajj, fogjunk egy gitárt, írjunk egy szerelmes dalt dolgokat, és Andrást már a Megasztár alatt is tehetségesnek tartottam, úgyhogy a kettő párosítása nálam ütött. Szóval ha rajtam múlna, én Kállay Saunders Andrást küldeném Bakuba, mert...

a, van egy eszméletlenül csodálatos, édes és fülbemászó dala, amit könnyen meg  lehet szeretni

b, sokszor bizonyította már, hogy élőben is pazarul el tud nyomni szinte bármit

c, abszolút színpadra termett

d, nincs gond az angoljával, és nevessetek ki, de szerintem ez egy nagyon fontos érv.

e, a lányok megőrülnének érte, viszont nem idegeítené halálra a fiúkat és az idősebbeket (mint azt mondjuk Eric tette, és ezt úgy mondom, hogy Ericet már másfél évvel az ESC előtt ismertem, szerettem)

f, említettem már, hogy a dal zseniális? 

I Want U Back, Cause You've Got That One Thing

Ahhoz képest, hogy 2012 még alig kapott lehetőséget arra, hogy rendesen beinduljon, az X-Factor tavalyi döntősei nem nagyon vesztegették idejüket, hiszen az első napokban Cher Lloyd, ma pedig a One Direction is új videóval örvendeztette meg a rajongókat. Mivel mindkettőjük (a pontosság kedvéért mind a hatuk) zenei meg úgy amúgy más tevékenységét egészen komolyan figyelemmel követem, mindenképp meg kell emlékeznem erről a két videó formában érkezett hát. csodának nem merem nevezni, mert egyesek még hülyének néznek, szóval. Képzeljetek ide valami eszméletlenül pozitív szót. 

Kezdjük talán Ms Lloyd-dal. (és most elsütném azt a kilométeres közhelyet, hogy mégiscsak lányoké az elsőbbség. oké, látjátok, nem bírom ki, hogy normálisan írjak. a következményekért, mint a hajtépdesés, a fejed billentyűzetbe verése, és hasonló finomságok.. na azokért felelősséget nem vállalok) Az X-ben finoman szólva nem tartozott a kedvenceim közé, de aztán természetesen mire odaértünk, hogy jajj végre kijön tőle is valami, már mindent rég elfelejtettem, és vártam, hogy újra bizonyíthasson. A swagger jaggert aztán konkrétan minden lehetséges oldalról támadták, pedig nekem igazából az égegyadta világon semmi bajom nem volt vele, oké, egy idő után az idegeimre ment, de belemászott a fülembe ez a dal, a videóban meg voltak nagyon édes jelenetek. Aztán a With Ur Love már abszolút kedvencem volt, egyszerűen a klip színvilága varázslatos. És Cher is nagyon szép benne, a dal meg olyan kis aranyos kedves lányos. És ez pont elég indok volt arra, hogy a Stickes + Stones a gépemen landoljon. Az egész albumról tervezek majd később írni, most csak annyit emelnék ki, hogy a Want U Back már az első hallgatás után az egyik legnagyobb kedvencem lett és hasonló dolgok. Aztán mikor megtudtam, hogy a kislemezen közreműködik Astro..hát egy kicsit nagyon elbizonytalanodtam. Finoman szólva nem tartozott a kedvenceim közé a kissrác az amerikai tehetségkutatóban, és nem igazán értettem, minek kell belepréselni ebbe a dalba. Jó, ez megint személyes hülyeségem, de rosszul vagyok, amikor egy dalt tönkretesznek a rap-részekkel. de ez ugye egyéni szocprobléma, engem senki sem kérdezett, a videó meg elkészült. És varázslatos lett. Szerintem Cher eddigi legjobb klippje. Tetszik egyrészt azért, mert a videó témája abszolút passzol a dalhoz, és nem kell órákig a sokszor nem létező mögöttes tartalmakat elemeznem. Aztán imádom a polaroid képeket, szerintem nagyon jó ötlet volt, és jól is lett kivitelezve. Talán már feltűnt, hogy viszonylag nagy hangsúlyt fektetek a színekre, na azok itt is rendesen el lettek találva. Cher pedig gyönyörű, a haját is imádom, és úgy minden..igazából összhangban van. A kedvenc jelenetem talán a fürdőkádas rész, de a random szarvasszoborért is odavagyok. Az egyetlen gyenge pont, micsoda meglepetés, ez az Astro kölyök számomra, de tulajdonképpen ha ettől elvonatkoztatunk...akkor tetszik az a stílus, amerre Cher mostanában elindult, még ha ehhez kitérőket is kellett tennie. 

És akkor elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol mindenki, aki eddig még viszonylag normálisnak tartott és nem jutott arra a következtetésre, hogy elvetemült hülye állat vagyok, végre ráébred, hogy mi az igazság, és fogja a fejét, hogy egyáltalán belekezdett ennek a valaminek az olvasásába. Remélem a srácokat senkinek nem kell bemutatni, de ha esetleg nem lenne teljesen világos a hozzájuk fűződő viszonyom, akkor olvasásra ajánlom ezt itt: UP ALL NIGHT Talán nem lepek meg sok embert, ha azt mondom, hogy a One Thing lett szerintem a One Direction eddigi legjobb videója. Végre azt látom, amit eddig is szerettem volna, hogy a fiúk abszolút önmaguk, és előjön a forever young vonal, ami nekem a gotta be you-ból eszméletlenül hiányzott (és igen, erre így utólag jöttem rá). A WMYB-ban azért valamennyire megvolt a játékos könnyedség, de nálam a One Thing überel mindent. Egyrészt ott van az a rettentően nyomós indok, hogy mindenki megkapta a maga részét a dalban, és így nem kell azért imádkoznom, hogy pár másodpercig csak ,de hadd lássam már Niallt vagy Louist. Ez abszolút pluszpont. Aztán pedig. Az őrültségük. Az, ahogy tengerészjárásban átkelnek a mezőn, Harry pózai az első fél percben, Zayn grimaszai, Niall táncai, az Inbetweeners tánc, azok a kis ugrálólabdák, amilyeneken utoljára oviban ültem, a kisautó, a bicikli....Olyan..annyira a saját világukat teremtették meg ezzel a videóval, és pont ez az, amiért szeretem őket. Amiért a legtöbb mai tinédzserlányokat megcélozó fiatallal ellentétben tőlük elhiszem, hogy tényleg ilyenek, hogy játékosak, hogy viccesek, hogy örök fiatalok. Nem álarcok és buta pózok mögé bújnak, csak...megpróbálják élvezni az életet. és ahogy a videót nézem, még azt is elhiszem, hogy ez ennyire egyszerű feladat. 

Let us die young or let us live forever

Nyolcszázkilencmilliárd éve nem írtam (már többezerszer megfogadtam, hogy nem túlzok), nem tudom miért, de ez a félév valamiért nem arról szólt, hogy megosszam apró-cseprő hülyeségeim véleménynek álcázva. Visszaváltottam a személyesebb blogra, de mostanra már ráébredtem, hogy istenigazából a kettő nálam csak együtt működik. Mert hiába próbáltam magam visszafogni a rénszarvasokon (aka a személyes normális blogomon), be-becsúszott egy-egy one direction album vagy Ed Sheeran ismertető. És mint egy isteni sugallat jutott eszembe a múltkor, hogy vissza kellene telepítenem magam ide is, hogy mindent rendszerezni tudjak, és ne keveredjenek össze a dolgaim. nem tudom, mire lesz ez az egész jó, valószínűleg semmire, de lényeg a lényeg, fanni újra itt van és aktívabb mint valaha. Nem ígérhetek semmit, az is megeshet, hogy csak egy enyhe fellángolás az egész és kát-három hét múlva újra eltűnök a süllyesztőben, de az is megeshet, hogy évekig itt dekkolok majd. Mindenesetre az biztos, hogy eleinte viszonylag aktív leszek, mert nagyon sok témát összeírogattam már magmnak (csak győzzem megírni őket). Szóval megéri idejárni, hogy ha... nem is tudom. az őrült gondolataimat szeretnéd olvasni, vagy csak szimplán kiváncsi vagy arra, hogy mit szeretek és mit nem. A cinikus énem hozzátenné, hogy ilyen ígéretek mellett nyílván senki nem jön majd erre, de felejtsük el a szokásos pesszimizmusom... és induljon újra a szívtakarítás.

Rihanna Top 10

Nem garantálom, hogy egy átlagos Rihanna-lista lesz, mert mindig furcsán válogatom össze a kedvenceimet, és mindig utólag jövök rá, hogy mennyi mindent kihagytam, aminek még helye lett volna itt. Azt mindenesetre el szeretnék mondani, hogy Rihannát nagyon tehetséges előadónak tartom, és tisztelem mindazért, amit csinált, és hogy ilyen fiatalon ennyi mindent tudhat a háta mögött. Még ha épp most ott is tartok, hogy mekkora mázlista, mert a világ legszebb országának legszebb városában (Bergen, Norvégia), adhatott koncertet. (:
10. DisturbiaNem tehetek róla, akarva-akaratlanul is a tesióráink jutnak eszembe, ahol mi épp elhalálozunk a szobabicikliken, és csak egy-két pörgős dal tartja bennünk a lelket, mint a Disturbia, amit ha húszszor nem, akkor egyszer sem hallottam tesiórán. Igazából ott szerettem meg, azóta viszont már nem csak tekerés közben hallgatom, bármikor jól tud jönni (:
9. Te AmoNagyon vicces, mert ezzel a számmal csak és kizárólag azért kerültem közelebbi kapcsolatba, mert a Rated R-n kevés volt a viszonylag pörgős és gyors szám, így minden egyes tempóváltásnak örültem, és a Te Amo afféle megváltásként jött.Aztán meg teljesen hozzáragadtam, volt, hogy reggelente erre keltem.
8. Shut up and driveBár már az S.O.S. és a pon de replay után is teljesen odavoltam a lányért, a shut up and drive aztán meghozta a teljes áttörést, talán ezóta a dal és videó óta figyelek oda egy kicsit jobban Rihannára. Tipikusan az a a zene, amit ha meghallok a rádióban, egyből feltekerem a hangerőt, és torkomszakadtából éneklem, még akkor is, ha a szövegét nem tudom, a halandzsa megy ezerrel.
7. S&MJa igen, ezt Spanyolországnak köszönhetem. Na jó, ez így nem teljesen igaz, már előtte is nagyon szerettem, sőt, a videójának is volt pár része, amit zseniálisnak tartottam, de ez tényleg megint azért került fel a listára, mert a szívemnek kedves, és mert mindig mosolygós arcok, német fiatalok meg spanyol tengerpartok jutnak róla eszembe. Sokáig gondolkodtam, hogy ez, vagy a Hard kerüljön fel a listára, de aztán maradtam az S&Mnél.
6. Who's that chickDavid Guetta szerintem egy hatalmas életművész (konkrétan nem tudom mit csinált, hogy ennyire nyomják, de valamit biztos tudhat. mindenesetre arra nem lehet panasza, hogy kik éneklik fel a dalait. de erről máskor). Nagyon vártam ezt a dalt, és nem is kellett csalódnom. Elsősorban a videó után szerettem bele, nem tudom, tudjátok-e, de a rendező bizony svéd, és egyszerűen imádom a skandinávokat, akkor is, ha épp videókat rendeznek. A dal egyébként nyárias-pörgős, ami jó, a refrén meg olyan belemászik a füledbe kategória (:
5. Love the way you lie part II.Már az első részt is nagyon szerettem, és esküszöm semmi bajom Eminemmel, tisztelem-szeretem, de ez a második rész Rihanna hangjával annyira gyönyörű lett, hogy sokkal jobban megszerettem, mint az első részt. Imádom a szövegét, az első pár sort különösen.
4. Russian RouletteAnnyira gyönyörű ez a dal. Mikor először meghallottam, konkrétan a könyeimmel küzködtem mindenféle lelki probléma nélkül, és azóta ez az egyik kedvenc olyan dalom, amit akkor hallgatok, ha magam alatt vagyok, ha nem érzek erőt magamban az élethez, vagy ha egyszerűen sírhatnékom támad.
3. FadingTudom, hogy ez azért nem a legáltalánosabb vélemény, de nekem a Loud kellemes meglepetés volt. Sosem voltam a lassú dalok szerelmese, a líraibb dalokba is kellett nekem egy minimális pörgés, és a Fading pont ezt adja meg nekem. Amellett, hogy már a címe is nagyon tetszett, a dallama is hamar megfogott, ezért elkerülhetetlen volt, hogy ne szeressem.
2. UnfaithfulOké, megint jöhetnek a hülyéneknézések, de én ezt a dalt a tehetségkutatók alatt kedveltem meg. Hihetetlen, hogy legtöbbször ezt a dalt énekelték Riritől mind az itthoni, mind a külföldi énekversenyeken, és egyre jobban beleszerettem. Aztán miután már a szövegét is lefordítgattam magamnak, és rájöttem, hogy a nem létező hangommal jó hamisan el is tudom énekelni, azóta meg az egyik legnagyobb kedvencem lett. Gyönyörű dal.
1. Man DownAz Unfaithful mellett a másik dal, amit kívülről fújok. Első hallásra teljesen odavoltam érte, valahogy annyira más volt, kicsit kilógott a Loudról, és én pont ezért imádtam. A mély mondanivaló megint nem hiányzik, a klip meg még rengeteget ad hozzá, és jajj. Igazából a hangzást imádom, ahogy Riri a hangjával bánik, a ram pa pa pammot, meg hogy annyi emlék köt hozzá. 

Lady Gaga Top 10

Ha már ma ünnepli a The Fame album a születésnapját, úgy éreztem, valamivel mindenképp jönnöm kell a kisasszonnyal kapcsolatban. És mivel egyébként is régóta tervezem már, hogy a ma népszerű előadóktól elhozom a személyes kedvenceimet, adta magát a dolog, hogy elérkezett az ideje Lady Gaga Top 10es listájának. Azért lett 10 a szerencsés szám, mert ennyi hallgatható dalt talán minden előadótól össze tudok majd szedni. Remélhetőleg. 

10. Just Dance

Nem igazán szoktam élvezni a partikat, sőt, inkább messziről elkerülöm őket, de ha már egyszer valahova odakeverek, a Just Dance mindig meghozza egy kicsit a kedvem, és legalább nem játszom egész este az antiszociális, valahol a sarokban duzzogó izébizét.

9. Bad Romance

A The Fame Monsterrel voltam egyedül úgy, hogy nagyon sokáig nem töltöttem le. De aztén annyira megszerettem a BR-t, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és végighallgattam az egészet. Egyébként szerintem nagyon szép ez a dal, főleg akkusztikusan, a klip meg tényleg a csúcspontja volt eddig Gaga karrierjének.

8. Marry the night

Az egyik legerősebb dal szerintem a BTW-ről, bár az eleje nem igazán tetszik. Utána viszont nagyon jól alakul minden, és a végére mindig teljesen beleszeretek az egészbe. Húú, valahol olvastam, hogy sok szörnyecske szeretné ezt kislemeznek, és szerintem sem lenne rossz döntés (:

7. Judas

Igazából  annyira vártam ezt a dalt, annyira bíztam abban, hogy sikerül belőle valami jót kihozni, és igazából, ha nem is az lett, amit én előre elképzeltem, azért mostanra már teljesen megbékültem vele. A klipp pedig a BTW után megváltásként érkezett, de szerintem azóta sem jött még ki színvonalasabb. 

6. Alejandro

Azért szeretem, mert... na jó, ezt nem igazán tudom megindokolni. Csak mert olyan jó kis nyári sláger, meg mert mindig jókedvem lesz ha meghallgatom, mert rengeteg személyes élményem kapcsolódik hozzá, mert a spanyolokat juttatja eszembe, Fernando és Roberto miatt. 

5. Scheiße

Megint ilyen megindokolhatatlan dolog. Először is, az a hülyeség, hogy a számnak semmi köze a német nyelvhez. Aztán, hogy imádom a Scheiße-t, mint káromkodást, szerintem sokkal jobb, mint a szar és a shit. Hát meg igazából meglepően jó volt a BTW színvonalához képest. Meg mert meg szeretném tanulni azt a halandzsát.

4. Eh, eh (There's nothing else I can say)

Cherry, cherry boom boom. Néha visszasírom ezt a mostanihoz képest visszafogott, nyárias, dallamos Gaga dalokat. Jó, persze, annak is megvannak a maga előnyei, de ez az Eh, eh olyan kis aranyos dal, és bármikor képes vagyok meghallgatni. 

3. Bad Kids

Nálam az abszolút nyerő idén, bár mástól még nem hallottam róla annyira jókat. Imádom a szövegét, annyira kifejező, és annyira olyan tipikus, de mégsem sorok vannak benne, hogy az valami hihetetlen. Vagány, de mégsem őrült, abszurd, meg minden. 

2. The fame

Valahogy mindig megjárom a kedvenc Gaga dalaimmal, mert csak az esetek kis százalékában lesz belőle videó. Pedig ahogy a Bad Kidshez, ehhez is annyiféle és annyira jó videót el tudnék képzelni, hogy csak na. a The Fame-en szerintem egyértelműen ez a legerősebb szám, egyszerűen imádom, és simán kenterbeveri a pokerface-t vagy a paparazzit.

1. Speechless

Kicsit eltér a többi Gaga-daltól, és éppen ezért szeretem. Szerintem a csajhoz abszolút illik ez a kicsit balladás, lassabb hangzásvilág is, főleg, mikor élőben, egy zongorával adja elő. Szövegileg is szerintem messze az átlag felett van a dal, és igazából ezer meg ezer szállal kötődöm hozzá (:

Nektek melyik dalok a nagykedvencek?

I need.

Na. Csak gyorsan ideültem pötyögni pár sort, aztán este még jövök, mert minél előbb kell írnom TIm Bendzkoról, meg HP lista ügyileg sem haladok jól. A lényeg, hogy mivel ez itt egy kulturálisnak nem nevezhető, de valamilyen szinten tematikus blog, ilyen saját hülyeségekben vissza kell fognom magam. Ezért van újra fannifanniblog is, de ez is marad. Mert ezt szeretem. Szóval, akit érdekel:

http://www.reindeer-games.gportal.hu

Viva la Musica

Elég sokat ígérgettem, itt az ideje, hogy tényleg írjak is a Costa Brava zenei világáról. A dolog egy kicsit összetettebb, mint azt elsőre gondolná az ember, mert nem csak a katalánok rádióadói mentek éjjel-nappal a strandon és az utcákon, hanem a német fiatalok is bömböltették a dalaikat ezerrel az alattunk és mellettünk lévő erkélyekről. Szóval amit most kaptok, az egy erőteljes spanyol-germán keverék lesz, néhol egy kis francia behatással (bár ők messze nem partiztak olyan hangosan, mint a fenn említett németeim). 

Kezdjük talán azzal, amiket nagyon-nagyon vártam, és mégsem hallottam. Az egy hét alatt volt időm néha ilyeneken gondolkodni, és egy idő után feltűnt, hogy alig-alig játszottak Britneyt, Keshát és Beyoncét. Valahogy az ő hármasuk mostanában itthon annyira előtérben volt, hogy azt hittem, ott is milliószor meg fogom hallgatni a run the world-öt, a till the world ends-t és a blow-t. Hát, abszolút nem így történt. Oké, egyszer volt talán Your lovei s my drug, és valamelyik nosztalgikus hajókázáson még az Oops I did it again is felcsendült, de ennyi. Persze, talán foghatjuk arra is, hogy mindig rosszkor voltam rossz helyen, és pont elkerültem az ő dalaikat.Érdekes módon, Adele hiánya csak akkor tűnt fel, mikor említettétek a kommentekben, hogy a Rolling in the deepet biztos agyonjátszák. De nem.  Aztán...ami talán még nagyobb meglepetésként ért, az két férfi énekes feltűnő hanyagolása: Bruno Marsé, aki azért nem kevés nyári slágert adott nekünk mostanában, mégis egyszer nem hallottam felcsendülni a Grenadet vagy a the lazy songot. Másrészt pedig.... azt hiszem, ez a legnagyobb meglepetés...Enrique Iglesias. Kb. arra számítottam, kis naívan, hogy ha valakit, őt tényleg addig fogják játszani, amíg ki nem jön a könyökömön. Ehhez képest csak a lokálpatrióta buszsofőr, Oscar cd-jén bukkant fel néha a Dirty Dancer. Hála az égnek, Justin Bieberrel egyszer sem futottam össze, de még a Disney sztárocskák legújabb dalai is elkerültek. 

Ahogy arra számítottam, az uralkodó hármas azért képviseltette magát rendesen. Lady Gaga kb. egész diszkográfiáját végighallgattam, de egyedül az Alejandro volt az, ami többször is megtalált, köszönhetően a drága Oscar cdjének. Katy Perrytől sem csak egy dal futott, az E.T, a TGIF, de még a Firework is viszonylag rendszeresen ismétlődött a rádióadókon, amik egyébként gyanúsan azt a réteget célozták meg, mint nálunk a rádió 1, hiszen régebbi zeneként maximum Michael Jackson örök klasszikusait lehetett megtalálni. Természetesen a katalánok mostani legnagyobb kedvence Shakira, és ahogy vártam, a Loca, a Rabiosa, de még a Waka Waka is annyiszor ment, ahányszor csak lehetőségük volt rá. De ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a nagy hatosba (: Abba a hatosba, akiknek a tagjait veletek tippeltettem meg. Ha jól számolom, a hat közül csak egyetlen dalt nem említettek meg, úgyhogy abszolút sikeresnek találhatjátok magatokat, és mindenképp küldöm a virtuális pacsikat ezerrel. 

6. David Guetta feat. Flo-Rida and Nicki Minaj - Where them girls at

A rendes felsorolásban nem is említettem, de David Guetta aztán tényleg volt minden mennyiségben. A sexy bitchen keresztül a memorieson át egészen a Where them girls at-ig. Ez utóbbit aztán tényleg agyba-főbe nyomták, főleg a parti szórakozóhelyeken, de a germánok sem vetették meg. Aminek én nagyon örültem, mert időközben valahogy teljesen hozzánőttem ehhez a dalhoz.

5. Rihanna - S&M

Ami számomra érdekes volt, hogy Riritől kb. csak ez a dal ment, meg néha-néha a love the way you lie valamelyik része. Nem volt vele gondom, a strandhangulathoz tökéletesen illett, és valahol számítottam is rá. 

4. Pitbull feat. Ne-yo - Give me everything

El nem tudjátok képzelni, mennyire utáltam ezt a számot. Akárhányszor ment a ViVán, egyből átkapcsoltam eurosportra, és a rádióban is rögtön váltanom kellett. Aztán, ha sokat hallja az ember fia, valahogy hozzászokik, és a végére már esküszöm egészen megkedveltem, és most már nem hogy átkapcsolom, ha ez megy, hanem fel is hangosítom. Megfertőzött ez az izé.

3. Jennifer Lopez feat. Pitbull - On the floor

Húú, el nem tudjátok képzelni, mennyire gyűlöltem Jlo-t ezért a daláért. Utálom, amikor valaki úgy adja el magát, hogy egy régi slágert fdolgoz fel - szerintem borzadályos módon - és milliók kajálják ezerrel. Ugyanezért utálom a BEP-et is. Mármint a The timeért többek között. De ezt a valamit annyit játsszák itthon, annyit játszották ott is, hogy ha nem is lett a kedvencem, a dalt magát már elviselem. Ja, a spanyol rádiósok folyamatosan zsennyifernek mondták a nevét, ami számomra olyan furcsa volt. pedig biztos ők tudják jól. 

2. LMFAO és az idegesítő szőke liba - Party Rock Anthem

Mikor először hallottam, nem gondoltam volna, hogy ekkora kultuszdal lett belőle, de kénytelen vagyok elismerni, hogy így nyáron igenis jó meghallgatni néha, és igazából a maga nevében nem a legrosszabb zene. A germánok hihetetlen gyakran letolták, addig tudtuk, hogy fogunk elaludni, amíg legalább ötször meg nem hallgatták minden éjjel.. 

1.  Alexandra Stan - Mr. Saxobeat

Annyira igazából nem bántam az egészet, mert teljesen hasonlít azokra az arab partislágerekre, amiket tavaly Egyiptomban hallgattunk. Egy teljesen átlagos ilyen bulidal, igazából elhallgatható, és mindig örültem ha ment, mert annyira primitív a szövege, hogy még én is tudtam kívülről. Ezt aztán tényleg mindenhonnan lehetett hallani, a németek, a franciák, a spanyolok, de még a hollandok is tolták ezt ezerrel. Nappal a strandon pihenők, este a partiállatok, a rádióadók....mondhatnám, hogy még a csapból is ez folyt. Nem tudom, mit csinálnak ott romániában, de komolyan lassan minden évben tolnak nekünk egy nagy nyári slágert. lenne mit tanulnunk tőlük....

Hogy lehetnek szerelmesek a hangjegyek?

Egy kicsit nagyon nosztalgiázásra adtam a fejem. Bár valószínűleg csak az unalom vett rá erre (és a tény, hogy öcsém elfoglalta a biztonsgot és kreatívkodási lehetőséget adó gépem és íróasztalom), mindenesetre arra vetemedtem ma délután, hogy újra megnézzem a High School Musicalt, azaz szép magyarosan a Szerelmes Hangjegyeket. Gondolom, most mindenkinek beugrott Zac Efron és Vanessa Hudgens arcocskája, valamelyik nagy sikerű dal, a wildcats piros és fehér színei, a tipikus amerikai iskola, és azért nagy többségben az elhatárolódás az ilyen szintű " filmektől". 

Pedig pár évvel ezelőtt mekkora őrület volt az egész. Emlékszem, amikor a tv2 először leadta a filmet, konkrétan tíz éves voltam, és teljesen magával ragadott az egész világ. És ezért nem tudom hibáztatni az akkori önmagam. Mi más lehet egy ennyi idős lány álma, mint a családi telelés/nyaralás során megismerni álmaid hercegét egy karaoke partin, és sok-sok bonyodalom árán beteljesíteni önmagad. Közben körül vagy véve egy csomó emberrel, akik szeretnek téged, a rosszakaróid a végén belebuknak és a többi, és a többi. Tiszta tündérmese az egész történet. Persze jó pár idegesítően átlagos slágerrel és cuki tiniarcokkal megspékelve.

Hajj, nagyon szégyellem bevallani, de valamennyire még most is élveztem ezt az egészet. Tudván, hogy az egész mennyire gagyi, más szemmel tekintettem a filmre, de akkor is megfogott benne valami. Biztos vagyok benne, hogy ez nem Zac Efron két szép szeme volt, és nem is Vanessa ének- vagy színészi tehetsége. (jóó, ami nincs, arról nem igazán illik beszélni). Viszont, legalább három alkalommal volt olyan poén, amin nevetnem kellett. Ez azért nem kis teljesítmény. Aztán. ott volt még Ashley Tisdale és Lucas Grabeel párosa, akik szerintem messze lejátszották a két főszereplőt, és akiket egyszerűen nem lehetett nem szeretni ezekben a karikaturizált, eltúlzott szerepekben. És a film unalmasabb részeiben illetve a reklámokban még gondolkodnom is sikerült. Például hogy az alapszituáció mennyire Grease-jellegű. (Valószínűleg onnan jött, manapság már elég nehéz eredetit kitalálni). Vagy épp hogy miért ilyen veszettül fontos ezekben az amerikai iskolában a sportbajnokság. Hogy az ilyen klikkrendszerben vajon én hová kerülnék. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok suhantak át a fejemen, miközben hallgattam a bosszantóan sablonos dalszövegeket és egyszerű dallamokat, és rejtélyes módon még egy pár könnycsepp is kihullott. Oké, ez nálam nem rejtélyes. Mivel én képes vagyok mindenen elsírni magam, ezt már nem is veszem a HSM érdemei közé. 

Nme is tudom, mire szerettem volna kilyukadni ezzel az egésszel, kicsit késő van már a gondolkodáshoz. Talán arra, hogy mégsem tartozik életem leggázabb döntései közé, hogy 2006ban rákattantam erre az egészre. Talán arra, hogy valamilyen szinten meg lehet érteni és lehet szeretni ezt. De hogy többet nem nagyon szeretném megnézni, az szinte biztos. ( na jó. talán csak a nyakkendős poén miatt. az mindig üt)

The moment to live and the moment to die

Na. Valami olyasmi a szituáció, hogy visszatértem Spanyolföldről. Ez a hét egyszerűen hihetetlenül gyorsan telt, és majdnem minden pillanatát imádtam. Most nem szeretnélek titeket a részletekkel untatni, valószínűleg később erre úgyis sor kerül. Nem ajánlom senkinek, hogy elolvassa azt, mert eléggé esélyes, hogy tele lesz teljesen szükségtelen lelkesedéssel, ömlengésekkel, és felesleges fecsegésekkel. 

Addig, amíg eljutok olyan szintre, hogy képes leszek valami összefoglalót írni arról, hogy mi a nagy zenei helyzet Calellában és környékén, szeretném, ha játszanátok egy kicsit, vagy valami ilyesmi.

A feladat nagyon egyszerű. Meg kellene tippelnetek kommentben, hogy melyik dalokat hallottam a legtöbbször az utcán/a hotelban/a rádióban az elmúlt egy hétben. Ha abból indultok ki, amilyen számokat mostanában nálunk agyonjátszanak, nagyon nem tévedhettek el. Öt-hat olyan zene volt egyébként, amit tényleg minden nap többször is megkaptunk. Szerintem ebből legalább kettőt-hármat simán ki lehet találni. És nem kell ilyen spanyol nyelvű valamikre gondolni, azokat én sem ismerem. Szóval örülnék, ha próbálkoznátok. Nem tudok felajánlani semmi különleges nyereményt vagy izét, max egy virtuális pacsit :D De na. Kíváncsi vagyok. Várom a hozzászólásokat. :D

Get Him To The Greek

Nem fogok hazudni, az egész filmet azért a kb. fél percért (lehet még annyi sem volt) töltöttem le, amíg Tom Felton látható benne. Jó igen, bevallom, most az agyam kb. addig tud eljutni, hogy síugrás, Norvégia, Tom Felton, és az, ami ezeken a kategóriákon kívül esik...hát nehezen emésztődik meg az agyamban. Gyenge vagyok, gyerekes, és teljesen idióta, de ez az én hibám, és egyébként sem kapcsolódik a filmhez...

Tehát a Get Him to the Greek, azaz magyarosan elfordítva Felhangolva egy...hogy is mondjam...érdekes film. Nem igazán szeretem ezt a szót használni, de igazából nem igazán tudok rá mit mondani. Nem sok elvárásom volt a filmmel kapcsolatban, tényleg csak így hirtelen ötlettől vezérelve letöltöttem, fogalmam sem volt, miről fog szólni, annyit tudtam, hogy Russell Brand az egyik főszereplő, akiért különösebben nem rajongok, illetve hogy van valami kövér fickó benne, akinek a filmből kivágott gifjeivel naponta összetalálkozom tumblrn. Ez nem volt túl sok alapnak, igazán nem tudtam mire számítsak, de hogy meglepett az, amit kaptam, az biztos. 

Az eleje egészen jól kezdődött, mindent felfogtam, amit kellett, és volt egy-két pillanat, amikor komolyan elnevettem magam. A szereplők szerethetőnek tűntek így elsőre, és volt egy fajta kíváncsiság is bennem a  folytatást illetően. Ez tartott kábé tíz percig, utána már könyörögtem, hogy jöjjön végre Tom jelenete. Ami édes volt. Gondolom, két félmondatból nem lehet megállapítani, ki mekkora színész, úgyhogy inkább elkerülöm az áradozást. Utána viszont...hát nem is tudom. Egyrészről néha jókat nevettem, bár nem olyan szintű nevetések voltak ezek, mint mondjuk a másnaposoknál, inkább csak erőltetett kacagások. Másrészről Jonah Hill, és az általa megformált Aaron Greene karaktere egyre inkább bökte a csőröm, arról nem is beszélve, hogy szinte minden második jelenetben elhányta magát, aminek egyrészt semmi értelmét nem láttam, másrészt meg undorítónak tartottam. Russell Brandet viszont már majdnem megkedveltem, ami azért nálam nagy szó. Az események gyorsan pörögtek, azzal kapcsolatban semmilyen panaszom sincs. Az utolsó negyed órában azért sikerült elsírnom magam, és nem is azért, mert annyira pocsék lett volna a sztori. Bár nálam ez azért nem nagy szó, meglátok egy icipicit megható jelenetet, és már potyognak a könnyeim. Lényeg a lényeg, a vége eléggé happy endesre sikeredett, kicsit túl érzelmesre meg nem is tudom. Kerestem az egész filmben a rock and rollt, mert elméletileg erről is szólt, de nem találtam. A provokatív dalszövegek szintén nem  jöttek át, de azért zeneileg még egész jó volt a felhozatal. Biztos nem fog a kedvenc filmjeim közé kerülni, és ha mégegyszer megnézem, az valószínűleg megint csak azért a csinos pofiért lesz, de egy ilyen tinglitangli nyári estére elmegy azért a film. Egy kis borral, nyílván (:

VMA - az én szememmel

nem  igazán tudtam, miről is írhatnék nektek ennyi HP után, aztán eszembe jutott, hogy nemrég hírdették ki az ide Video Music Awards jelöltjeit. Mivel általában kicsit eltérően gondolkodom a zenéről, mint a nagy átlag, így valószínűleg nem az lesz az eredmény, amit én itt most megosztok veletek, de én az ő győzelmüknek örülnék a legjobban. 

Az év klipje - Katy Perry: Firework

Óó, a nagy magyarságom eléggé ritkán tör elő belőlem, valahol szerintem elvesztettem útközben, vagy ezt adtam cserébe a norvégmániámért. Lényegtelen, Katy Perry videója akkor is a kedvenceim közé tartozna, ha semmi köze nem lenne Budapesthez. Így viszont csak hab a tortján, és így hiába van ott mellette Adele Rolling in the deepje, Katy mellett a voksom (:

Az év női videklipje - Adele: Rolling in the deep

Nem szeretem mindig ugyanoda dobálni a díjakat, egyrészt, másrészt pedig imádom Adele hangját, a dalait, a személyiségét, és még ha a Rolling in the deep nem is a kedvenc dalom tőle, azt hiszem, mindenképp megérdemelné a díjat :D

Az év férfi videóklipje - Bruno Mars: Grenade

A férfi mezőnyben nálam Bruno Mars elég rendesen elvitte az évet, hihetetlen, mit rakott le egy év alatt a srác, teljesen megszerettette velem a dalaités saját magát is. A Grenade szintén nem a legnagyobb eresztés tőle videóügyileg, de mivel a többi jelöltöt ilyen-olyan okok miatt kizártam, ő maradt utoljára.

Legjobb Hip-hop videó - Kanye West feat. Rihanna and Kid Cudi: All of the lights

Az előző kupacból azért is vettem ki őket, mert tudtam, hogy a hiphopban kanye videója messze a legjobb. Most arról ne beszéljünk, hogy az öt szám közül egyébként is csak ez tetszik. Imádom a színvilágát, azt, hogy kiégeti a szemem a dal végére, a vibrálást, azt, hogy anyuék rosszul vannak tőle...

Legjobb új előadó - Foster the people

Ezt volt a legegyszerűbb eldönteni. A Foster the people egyszerűen hihetetlen együttes, az első lemezük a Torches, már hetek óta folyamatosan pörög nálam, teljesen függő lettem, az összes dalukat imádom, hamarosan írni is szeretnék róluk, addig meg csak annyit, hogy számomra tökéletesek. 

Legjobb pop videó - Bruno Mars: Grenade

Hajj, az egyik legnehezebb döntés, de nem azért mert a ketegória bővelkedik a minőséginél minőségibb videókkal és dalokkal...pont ellenkezőleg. Elég gyenge összeállítás lett, a T.G.I.F. videójától általában rosszul vagyok, Britneyről inkább nem mondok semmit, Pitbull sem nagy eresztés, a Rolling in the Deepről már írtam, hogy azért Adele sokkal többet is tud annál a dalnál..úgyhogy marad Bruno megint.

Legjobb rock videó - Foster the people: Pumped up Kicks

Oké, gondolom nem vagytok kíváncsiak még pár sornyi ömlengésre arról, mennyire nagyszerű bandával állunk szemben. Szóval csak annyit, ogy a pumped up kicks hatalmas dal, a videót is imádom, nem volt kérdés, kit választok.

Legjobb közreműködés - Kanye West feat. Rihanna and Kid Cudi: All of the lights

Bár az E.T.-t, mint dalt sokkal inkább a szívembe zártam, de szerintem Kanye egyik legszörnyűbb közreműködésével állunk szembe. Annyira nem hiányzik a dalból az ő része, és nélküle annyival jobb. Viszont Rihannát és Kid Cudit választani az All of the lights-hoz szerintem jó döntés volt (:

Legművészibb produkció - Lady Gaga: Judas

Legjobb koreográfia - Bruno Mars: The lazy song

Legjobb filmes munka - Katy Perry: teenage dream

Legjobb rendezés - Thirty seconds to mars - Hurricane

Legjobb vágás - Thirty seconds to mars - Hurricane

Legjobb különleges effektek - Linkin Park: Waiting for the end

Harry Potter és a 7 kedvenc...állatom

( Ne is álmodjatok róla, hogy egy darabig leszállok a témáról (: Tervezek másfajta írásokat is, sportot, Coldplayt, Kings of Leont, Foster the Peoplet, Katy B-t, Eragont, Percy Jacksont, meg még egy rakat hasonló dolgot, de egyszerűen most egy kicsit mániákusan belehabarodom mindenbe korszakomat élem, és ilyenkor muszáj kitombolnom magam. Ezt csak így tisztázásképp. )

Az ötlet, hogy a kedvenc állataimat is összegyűjtsem, elég hamar felmerült bennem, de azt hittem, két-három hmm...keresek ide valami más szót...egyednél meg fogok akadni. De nem így lett. Igazából az első három könyv elolvasása után már több mint tíz állatka volt a listámon, úgyhogy még válogatnom is kellett. 

7. Csámpás, a macska

Hermione macskája szerintem akkor is tündéri, ha a fiúk folyamatosan agybajt kapnak tőle. Tetszik, hogy ennyire értelmes, hogy megtalálta a közös hangot Siriussal, a nevét is imádom, meg a színét is. Bár otthonra azért nem kellene (: 

6. Csikócsőr, a hippogriff

Nem egészen úgy képzeltem el a hippogriffeket, ahogy a filmben megjelenítették, de igazából az ottani Csikócsőrrel, vagy később Szilajszárnnyal sincs bajom. Kicsit ijesztőnek tűnnek, és én biztos nem mernék hozzájuk közel menni, pláne nem felülni a hátukra, de valami belőlem is átragadt Hagrid rajongásából, és végülis Sirius is elvolt vele, úgyhogy itt a helye a listán.

5. Fawkes, a főnixmadár

hmm..a főnixekkel már a HP előtt összefutottam valahol, nem tudom, hogy könyvben, tvben vagy esetleg az iskolában, mindenesetre engem már akkor elvarázsoltak. A HP főnixe ráadásul Dumbledoré, és nem tudom... valahogy a nevét is imádom, azt, ahogy Dumbledore viselkedik vele, ahogy megjeleni Harrynek a Titkok kamrájában....

4. Trevor, a béka

Neville békája megint valami olyasmi, ami titkon egészen sokáig ott van a történetben. Tulajdonképpen a ő eredménye, hogy Neville-t és Hermione-t már az első vonatúton megismerjük valamennyire. Aztán folyton hol megvan, hol nem, egyszer Piton rajta próbálja ki a zsugorító főzetet...szóval nem mondhatni, hogy nyugis élete lenne. A neve meg fantasztikus. 

3. Arnold, a törpegolymók

Nem is tudtam, ide illik-e egyáltalán Arnold, mert hát hogy ő most állat-e vagy nem...Szerintem vehetjük állatnak, ha már ide soroltam Csikócsőrt is (: Szóval egyrészt az én képzeletemben a törpegolymókok abszolút cukik, ergo biztos, hogy nekem is szükségem lenne rá Ginny helyében. Másrészt Fredék boltjában lehet kapni (ha jól emlékszem. nem mindig tiszták az ilyen apróságok). Az a név hogy Arnold, pedig annyira abszurd hozzá, hogy....

2. Hedvig, a hóbagoly

Bagoly nélkül nem lehet teljes a lista. És ki más lenne a kedvenc baglyom, mint Hedvig? Oké, B verziónak felmerült még bennem Pulipinty is, de nem akartam túlzottan komolytalanná venni a helyzetet. Kétségtelen, hogy az állatok szempontjából Hedvig az egyik főszereplő a könyvben. Annyi emlék, levél és érzelem kötődik hozzá Harryn keresztül, hogy felsorolni is sok. Amellett, hogy nagyon szép madár, okos is, és mintha mindig igyekezne Harry számára a legjobbat nyújtani. 

1. Norbert vagy Norberta, a norvég tarajos sárkány

Nem én lettem volna, ha nem Hagrid sárkányát teszem az első helyre. Bár szegénykének nem jutott főszerep, azért szépen végigfutott a regényeken, hiszen, ha jól emlékszem, csak a hatodik vagy hetedik részben derült ki, hogy a sárkány igazából nem fiú, hanem lány. Öhh... nem szeretném túl sokáig magyarázni, gondolom akkor is megdobbant mindenkinek a nemzeti szíve, amikor Harry a magyar mennydörgővel küzdött. Ez nálam ugyanaz (:

Harry Potter és az 7 kedvenc... szereplőm

Most már akkor nem titok, a zenelistát leginkább amiatt kellett ilyen gyorsan, és mindenfajta hosszabb elmélkedés nélkül lezárnom, hogy végre rátérhessek a Harry Potterre, ami most megint mást jelent nekem, mint pár hónappal ezelőtt. Újraolvasva a könyveket, átgondolva a dolgokat megint rengeteg minden változott bennem, és megint van jópár olyan dolog, amit úgy érzem, ki kell írnom magamtól. Igazán sajnálok minden muglit, aki ezeket a posztokat, gondolom nem fogja annyira értékelni, de a többieknek viszont talán lesz hozzászólnivalójuk. Aminek nagyon örülnék, mert - bár gondolom ezt is már jópárszor hallottátok tőlem - nagyon szeretem meghallgatni mások véleményét is a témában. 

A terv egészen egyszerű, különböző kategóriákban fogom a hét kedvencemet kiválasztani. Hogy miért pont hét? Igazából, azt is mondhatnám, hogy a 7 könyv miatt, de nem. Először ötöt szerettem volna, csak rájöttem, hogy mindenhová meglepően könnyen tudok találni még két pontot (:

Ami a szereplőket illeti: mint mindenhol máshol, itt is megvan az a jó szokásom, hogy a főszereplők karakterei nem igazán hatnak meg, mindegyikben találok valami olyat, ami miatt nem tudok velük azonosulni. Viszont a mellékszereplőkbe a hibáikkal együtt is bele tudok bolondulni, és épp ezért nem fogtok sem Harryvel, sem Ronnal, sem Hermionevel, de még Dumbledore-ral sem találkozni. 

7. Remus Lupin

Akármennyire is borított ki sokszor Harry, mégiscsak az ő szemén keresztül láttuk ezt a világot, így nem volt kérdés, hogy kedvelni fogom-e Lupint vagy sem. Rengeteg pillanatát szerettem, de a leginkább talán azt, amikor a fia megszületése után felkérte Harryt keresztfiának. Becsültem azt, ahogy a benne lévő szörnyeteg ellen küzdött, ahogy meg tudott maradni annak az embernek, akit mi megismerhettünk. 

6. Perselus Piton

Hihetetlenül felháborodtam minden egyes alkalommal, ha valaki azzal jött hozzám, hogy Piton milyen egy szemét állat. Attól a pillanattól fogva biztosra vehettem, hogy nem olvasta el az utolsó könyvet. Azt hiszem, Rowling egyik leginkább izgalmasra megalkotott karaktere lett Piton, nem is tudom, hogy fér el ennyi ellentmondás egyetlen emberben. Persze a regények során nekem is voltak vele konfliktusaim, néha tényleg nagyon kételkedtem benne, de...azt hiszem, pont ez volt benne a jó, az a kiismerhetetlenség, ez, hogy a hideg külső mögött egy ennyi értelem legyen található. 

5. Nymphadora Tonks

Hát róla is sokat tudnék mesélni...gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy benne az tetszett meg leginkább, ahogy küzdött Lupinért, küzdött a szerelemért, küzdött a boldogságért, a családért. Azért, hogy a legnehezebb pillanatokban is legyen kihez fordulnia, és hogy fordulhassanak hozzá. Rowlingra nem sokszor voltam mérges a regénysorozat olvasása közben, de azt, hogy Teddy árván maradt, nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni. És hogy egy kicsit kellemesebb vizekre evezzünk, imádtam a bohókás stílusát, a kisugárzását...bár az én fejemben ez még inkább átjött, mint a filmekben, de ez csak részletkérdés.

4. Luna Lovegood

Húúú... Lunáról nehéz írni. Egyszerűen annyira megfoghatatlan a lénye, és pont ez a gyönyörű benne. Az a természetesség, ahogy a legfurcsább helyzeteket is kezelni tudja, az, ahogy kezeli azt, ahogy a többiek bánnak vele, a furcsaságai..mindez számomra annyira emberközelivé teszi...pedig elméletileg pont az ellenkezőjét kellene érezném. Minden megmozdulásában van valami természetellenes, viszont annyira el tudom magam képzelni az egészet, hogy szinte természetesnek érzem. Na, ez most nagyon értelmetlen lett ugye? majd a narglik elmagyarázzák :D

3. Sirius Black

Komolyan, kezdem átkozni magam a feladatom nehézsége miatt. Nem is tudom, miért vállalkoztam arra, hogy írni próbáljak olyanról, amiről nagyon-nagyon nehéz... Hogy mit szeretek Siriusban? Majdnem mindent. Szeretem azt, ahogy le tudta küzdeni a családja elvárásait, és nem lett belőle a sötét oldal bábja. Szeretem azt,  hogy bár nyílván nem volt az iskola mintatanulója, hűséges barát volt, aki a véksőkig kitartott. Szeretem azt, ahogy Harry számára családot próbált teremteni ahogy mindennél jobban szerette, mégsem tartotta egy pólyás babának, és elmondott Harrynek olyan dolgokat, amik fontosak voltak számára. Szeretem az érzéseit, a gondjait, a problémáit, ahogy úgy érezte, nem tud eleget segíteni a rendre... Az ő halála volt számomra a legmélyebb pont, ott éreztem azt, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. (persze jött, de ez más kérdés). Ott voltam mélyen csalódott, dühös és szomorú egyszerre. Nem akartam elfogadni, hogy meghalt. Nem akartam elhinni, hogy Harrytől még ezt az esélyt is elvették, hogy családja legyen....

2. Fred Weasley

Felmerül a kérdés, hogy hol van George? Hogy miért éppen Fred? Hogy miért nem együtt az ikrek. Nem is tudom. Nyílvánvalóan kicsinyes okok miatt, de én már a Bölcsek Köve elolvasása után Fred felé húztam. Talán mert neki is F-fel kezdődött a neve, jobb poénjai voltak? A franc se tudja. Azt mindenesetre tudom, hogy imádtam az összes megmozdulását. Természetesen az ikertestvérével együtt. Azt, ahogy felfogták az életet, azt a vidámságot és humort, amit belecsempésztek még a legmeredekebb helyzetekbe is, azt, ahogy Harryvel szemben viselkedtek, ahogy és amennyire szerették a családjukat.. Fred halála számomra felfoghatatlan volt. Emlékszem, csak ültem az ágyon, és percekig potyogtak belőlem a könnyek. Valami megszakadt bennem, nem hittem el, hogy ez lehetséges, és pár pillanatig komolyan azon gondolkodtam, hogy végig sem olvasom a Halál Ereklyéit. A filmben aztán szerintem meglehetősen kevés időt adtak erre, és ezért külön dühös voltam. 

1. Draco Malfoy

Na, most aztán magyarázhatom a bizonyítványomat. Vagy annyira talán mégsem. Foghatnám arra, hogy mindig is rosszfiú párti voltam, de ez szemenszedett hazugság, mert az esetek kilencvennyolc százalékában inkább a jófiúk felé húz a szívem. Másrészről, én Dracot nem tartom teljesen rossznak. Illetve, lehet, hogy Rowling annak indította el a karaktert, de aztán annyi csavarral és furcsasággal tűzdelte, hog igazából nem lehet azt mondani, hogy Draco az egyik legnegatívabb karakter a történetben. Legalábbis az én szemszögömből semmiképp sem. Adott egy kisfiú, aki hihetetlenül meg akar felelni az elvárásoknak, az elvárásoknak, amiket a családja állított fel neki. Egy fiú, aki az elfojtott érzelmeit azzal a gunyoros modorával fejezi ki, amit megismerhettünk a könyvekben. Egy fiú, aki a hatodik részben olyan feladatot kap, ami szinte felemészti az erejét, mindezt azért, hogy a családját bütessék vele. Egy fiú, aki a wcben sírja el a bánatát, majd onnan kilépve felveszi a mindennapos Malfoy maszjkját. Egy fiú, akinek meg kellene ölnie a saját igazgatóját. Egy fiú, akinek, mikor felajánlják neki a világos oldal védelmét, megremeg a keze. Egy fiú, akinek fontos a család, az a család, aki komoly elvárásokat támaszott elé, és nem biztos, hogy azt a szeretetet kapta, amit egy gyerek megérdemelt. De ő mégis szereti ezt a családot. Tudjátok, én ezt látom. És ezért szeretem és becsülöm Dracot annyira.