péntek, január 13

Let us die young or let us live forever

Nyolcszázkilencmilliárd éve nem írtam (már többezerszer megfogadtam, hogy nem túlzok), nem tudom miért, de ez a félév valamiért nem arról szólt, hogy megosszam apró-cseprő hülyeségeim véleménynek álcázva. Visszaváltottam a személyesebb blogra, de mostanra már ráébredtem, hogy istenigazából a kettő nálam csak együtt működik. Mert hiába próbáltam magam visszafogni a rénszarvasokon (aka a személyes normális blogomon), be-becsúszott egy-egy one direction album vagy Ed Sheeran ismertető. És mint egy isteni sugallat jutott eszembe a múltkor, hogy vissza kellene telepítenem magam ide is, hogy mindent rendszerezni tudjak, és ne keveredjenek össze a dolgaim. nem tudom, mire lesz ez az egész jó, valószínűleg semmire, de lényeg a lényeg, fanni újra itt van és aktívabb mint valaha. Nem ígérhetek semmit, az is megeshet, hogy csak egy enyhe fellángolás az egész és kát-három hét múlva újra eltűnök a süllyesztőben, de az is megeshet, hogy évekig itt dekkolok majd. Mindenesetre az biztos, hogy eleinte viszonylag aktív leszek, mert nagyon sok témát összeírogattam már magmnak (csak győzzem megírni őket). Szóval megéri idejárni, hogy ha... nem is tudom. az őrült gondolataimat szeretnéd olvasni, vagy csak szimplán kiváncsi vagy arra, hogy mit szeretek és mit nem. A cinikus énem hozzátenné, hogy ilyen ígéretek mellett nyílván senki nem jön majd erre, de felejtsük el a szokásos pesszimizmusom... és induljon újra a szívtakarítás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése