I Want U Back, Cause You've Got That One Thing

Ahhoz képest, hogy 2012 még alig kapott lehetőséget arra, hogy rendesen beinduljon, az X-Factor tavalyi döntősei nem nagyon vesztegették idejüket, hiszen az első napokban Cher Lloyd, ma pedig a One Direction is új videóval örvendeztette meg a rajongókat. Mivel mindkettőjük (a pontosság kedvéért mind a hatuk) zenei meg úgy amúgy más tevékenységét egészen komolyan figyelemmel követem, mindenképp meg kell emlékeznem erről a két videó formában érkezett hát. csodának nem merem nevezni, mert egyesek még hülyének néznek, szóval. Képzeljetek ide valami eszméletlenül pozitív szót. 

Kezdjük talán Ms Lloyd-dal. (és most elsütném azt a kilométeres közhelyet, hogy mégiscsak lányoké az elsőbbség. oké, látjátok, nem bírom ki, hogy normálisan írjak. a következményekért, mint a hajtépdesés, a fejed billentyűzetbe verése, és hasonló finomságok.. na azokért felelősséget nem vállalok) Az X-ben finoman szólva nem tartozott a kedvenceim közé, de aztán természetesen mire odaértünk, hogy jajj végre kijön tőle is valami, már mindent rég elfelejtettem, és vártam, hogy újra bizonyíthasson. A swagger jaggert aztán konkrétan minden lehetséges oldalról támadták, pedig nekem igazából az égegyadta világon semmi bajom nem volt vele, oké, egy idő után az idegeimre ment, de belemászott a fülembe ez a dal, a videóban meg voltak nagyon édes jelenetek. Aztán a With Ur Love már abszolút kedvencem volt, egyszerűen a klip színvilága varázslatos. És Cher is nagyon szép benne, a dal meg olyan kis aranyos kedves lányos. És ez pont elég indok volt arra, hogy a Stickes + Stones a gépemen landoljon. Az egész albumról tervezek majd később írni, most csak annyit emelnék ki, hogy a Want U Back már az első hallgatás után az egyik legnagyobb kedvencem lett és hasonló dolgok. Aztán mikor megtudtam, hogy a kislemezen közreműködik Astro..hát egy kicsit nagyon elbizonytalanodtam. Finoman szólva nem tartozott a kedvenceim közé a kissrác az amerikai tehetségkutatóban, és nem igazán értettem, minek kell belepréselni ebbe a dalba. Jó, ez megint személyes hülyeségem, de rosszul vagyok, amikor egy dalt tönkretesznek a rap-részekkel. de ez ugye egyéni szocprobléma, engem senki sem kérdezett, a videó meg elkészült. És varázslatos lett. Szerintem Cher eddigi legjobb klippje. Tetszik egyrészt azért, mert a videó témája abszolút passzol a dalhoz, és nem kell órákig a sokszor nem létező mögöttes tartalmakat elemeznem. Aztán imádom a polaroid képeket, szerintem nagyon jó ötlet volt, és jól is lett kivitelezve. Talán már feltűnt, hogy viszonylag nagy hangsúlyt fektetek a színekre, na azok itt is rendesen el lettek találva. Cher pedig gyönyörű, a haját is imádom, és úgy minden..igazából összhangban van. A kedvenc jelenetem talán a fürdőkádas rész, de a random szarvasszoborért is odavagyok. Az egyetlen gyenge pont, micsoda meglepetés, ez az Astro kölyök számomra, de tulajdonképpen ha ettől elvonatkoztatunk...akkor tetszik az a stílus, amerre Cher mostanában elindult, még ha ehhez kitérőket is kellett tennie. 

És akkor elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol mindenki, aki eddig még viszonylag normálisnak tartott és nem jutott arra a következtetésre, hogy elvetemült hülye állat vagyok, végre ráébred, hogy mi az igazság, és fogja a fejét, hogy egyáltalán belekezdett ennek a valaminek az olvasásába. Remélem a srácokat senkinek nem kell bemutatni, de ha esetleg nem lenne teljesen világos a hozzájuk fűződő viszonyom, akkor olvasásra ajánlom ezt itt: UP ALL NIGHT Talán nem lepek meg sok embert, ha azt mondom, hogy a One Thing lett szerintem a One Direction eddigi legjobb videója. Végre azt látom, amit eddig is szerettem volna, hogy a fiúk abszolút önmaguk, és előjön a forever young vonal, ami nekem a gotta be you-ból eszméletlenül hiányzott (és igen, erre így utólag jöttem rá). A WMYB-ban azért valamennyire megvolt a játékos könnyedség, de nálam a One Thing überel mindent. Egyrészt ott van az a rettentően nyomós indok, hogy mindenki megkapta a maga részét a dalban, és így nem kell azért imádkoznom, hogy pár másodpercig csak ,de hadd lássam már Niallt vagy Louist. Ez abszolút pluszpont. Aztán pedig. Az őrültségük. Az, ahogy tengerészjárásban átkelnek a mezőn, Harry pózai az első fél percben, Zayn grimaszai, Niall táncai, az Inbetweeners tánc, azok a kis ugrálólabdák, amilyeneken utoljára oviban ültem, a kisautó, a bicikli....Olyan..annyira a saját világukat teremtették meg ezzel a videóval, és pont ez az, amiért szeretem őket. Amiért a legtöbb mai tinédzserlányokat megcélozó fiatallal ellentétben tőlük elhiszem, hogy tényleg ilyenek, hogy játékosak, hogy viccesek, hogy örök fiatalok. Nem álarcok és buta pózok mögé bújnak, csak...megpróbálják élvezni az életet. és ahogy a videót nézem, még azt is elhiszem, hogy ez ennyire egyszerű feladat. 

Bad Behaviour / Hearts in the air

A mai nap, ha nem is pirossal volt bekeretezve a nem létező naptáramban, de már régóta ott csücsült a figyelmem középpontjában, és nagyon vártam rá. Méghozzá két kedvencem miatt. Érdekes módon az Eurovízió két felfedezettje is mai napra tette új klipjének megjelenését. Más-más okok miatt vártam a videókat, és számítottam rá, hogy két teljesen különböző kisfilmet kapok majd. Kiváncsi voltam, hogy Eric melyik stílusba megy el, hiszen az eddigi klipek elég vegyesre sikeredtek. Amennyire sötét a Popular, amennyire nosztalgikus a Masquerade, amennyire a színekre alapoz a Break of dawn, és számomra amennyire tipikus tinifiús a Sleepless, nem is igazán tudtam, mit várjak a Hearts in the air-től. Igazából a dallal kapcsolatban a korábbi kételyeim megszűntek, az első hallgatás furcsa és nem feltétlenül pozitív élménye után egyre jobban megtetszett az egész, úgyhogy natürlich már kívülről fújom és imádom. Ennyi helyzeti előnye mindenképp volt Ericnek. (és J-Sonról/ről se feledkezzünk meg). Szóval a videó...Mivel nem számítottam semmire, hála az égnek nem érhetett csalódás. Az elején megijedtem, hogy Justin Bieber - One Time koppintás lesz az egész (ami azért szíven ütött volna), de aztán a végére egész jól belejöttek. Igazából nem rossz semmi, a színek különösen tetszenek (végre-valahára. az utolsó Eric-videó a Break of dawn volt, ahol a színekkel teljes mértékben elégedett voltam). Aztán a kis fényjátékok, amiket néha-néha észre lehet venni, amikor a szürke háttér előtt hülyülnek. Illetve, ami számomra a legfontosabb, hogy ott van Eric piros cipője, ami körülbelül azóta a szívem csücske, mikor először egy youtube-os koncertfelvételen megláttam rajta. Szóval az a cipő nálam egy jackpoint, onnantól kezdve bármit csinálhatnak, rossz már nem lehet. Aztán tetszik még, hogy van egy minimális sztorija a történetnek, illetve hogy J-Son végig szerepel a videóban. És hogy a lényegre térjünk, Eric, mint mindig édes és jól néz ki, a stílusát még mindig imádom. Nem lett az évszázad kisfilmje ez a videó, de valószínűleg nem is ezt szerették volna belőle kihozni. Szerintem abszolút szerethető ez az egész, és pont Erichez, a stílusához, és a dalhoz illik. Kicsit többször is mutogathatták volna azokat a szíveket, de ez legyen vele a legnagyobb problémám. (egyébként szeretném megjegyezni, hogy Eric megtanult normálisan szívet mutogatni. az ESC-n néhány képen még nem egész kézzel, csak két ujjal mutogatta, ami olyan kis idegesítő. tudom. jelentéktelen dolog már megint, és rajtam kívül senkit nem érdekel)

Jedwardék sem várattak bennünket annyira sokáig új dolgokkal, mostanában már folyamatosan jelentek meg dalelőzetesek az új albumról. (illetve egész dalok is). Igazából az alapján nem számítottam túl sok jóra, bevallom, egy kicsit csalódni kezdtem a fiúkban, ugyanis minden dal egy kicsit nyálasabb lett a Lipstickhez képest, és nem akartam, hogy belőlük ilyen előadó legyen. Félreértés ne essék, nem a stílussal van a bajom, hazudnék, ha azt mondanám, mert Olát és Ericet is szeretem (ha fogalombeli zavarok vannak, nem szeretnék senkit megsérteni. nálam a nyálpop az konkrétan a valami laza pop-electro alapra szerelmes, furcsa hasonlatokkal teli, de nem éppen a mesterien megírt szövegű számokat értem. szóval nem rossz értelemben használom. általában). Csak egyszerűen Johntól és Edwardtól nálam ez nem lenne hiteles. Hogy is mondjam...hozzájuk teljesen mást stílust képzelek el az alapján, amit tudok róluk. Valami olyasmit, amit az új videóval, a Bad Behaviourral képviselnek. Azt eddig is tudni lehetett, mennyire őrültek a srácok (mindenkinek szeretettel ajánlom a youtube csatornájukat. annyi ömlesztett édes hülyeséget egy helyen ritkán lát az ember. de tényleg. aki nem ismeri/ nem szereti őket. legalább nézzen meg pár ilyen hülyülős videót. számomra sokkal szimpatikusabbak lettek ezek után) és ismét nem hazudtolták meg önmagukat. A videó pörgős, édes, vicces, őrült és vidám lett egyszerre. Már a bevezetés nagyon tetszik, ez az egész szülő-gyerek kapcsolat kifigurázása, és túljátszása. Aztán elkezdődik a szokásos őrültködés, az alsógatyában-ingben ugrálás, a zuhany alatt éneklés...szóval amit elvárna az ember két ekkora idiótától. A twitteres rész így elsőre ütött, aztán jött Perez Hilton is ( a fiúk írták már tegnap twitteren, hogy benne lesz a videóban), aki kivételesen nem nézett ki borzalmasan és már majdnem szerethető figurája volt a történetnek, és elkezdődött a párti. Először meglepődtem a tigrisen és (talán) delfinen, mondom azt hittem, Fluor pingvinje után több állattal nem kell szembesülnöm. Aztán voltak még fura arcok is, azon már nem is csodálkoztam. a Jedwardos üdítőket és mogyorókrémet én személy szerint egy picit túlzásnak éreztem elsőre, de kb. itt is ez az egyetlen kifogásolható az egészben. A jedward klipje talán viccesebb lett, és ezáltal egy kicsit közelebb áll a szívemhez. De ez a dalokból is  adódik, a Hearts in the air-hez nem hiszem, hogy hasonló videó illett volna. Eric száma még mindig jobban tetszik, talán mert többet hallgattam, de a majom majd csak most fog a vízbe ugrani, ugyanis hátra vannak még az albumok is. Kiváncsi vagyok, mit alkottak Eurovíziós kedvenceink (: