Az Eurovízió évek óta slágertéma nálam, már nem is tudom mióta rá vagyok kattanva, minden évben figyelemmel követem, és igazából imádom az egészet úgy, ahogy van. Az elmúlt pár évben már mindig jóval az elődöntők előtt kiválasztottam magamnak a kedvenceimet, és mire elérkeztek a májusi műsorok, már kívülről fújtam őket. Idén sincs másképp, már megvannak a favoritjaim, és megpróbáltam egy tizes listába rendezni őket. Természetesen most is jópár dolgot ki kellett hagynom, például az orosz nénikék hatalmas partiját, és a Compact Discot sem pakoltam bele a tizesbe. Úgyhogy... olvassatok.
EZ ITT A REKLÁM HELYE: olvassátok el Boti és prézli blogját is, ott is megtaláljátok az ő saját listáikat, és őket szeretem, úgyhogy ... olvassátok el azt is, na. EZ ITT A REKLÁM HELYE VOLT.
Ciprusnak két éve szurkoltam először, amikor a John Lilygreen indult a life looks better in spring-gel, amit egyébként azóta is hallgatok. (és ezt 2010ből csak Lena, Tom Dice és a Manga mondhatja el magáról). Az idei kiválasztott daltól pedig igazából jókedvem és táncolhatnékom lesz, és igazából csak egy kis elhallgatós tucatsláger, de annak tökéletesen megfelel. Meg belemászik a fülembe.
EZ meg olyan... igazából már megint majdnem úgy voltam, hogy kidobom a listámról, főleg miután az új verzió megjelent, ami feleannyira sem jó, mint az első volt, de aztán valami miatt mégiscsak megtartottam, mert valamilyen furcsa módon kötődöm ehhez a dalhoz, és amúgy is mindig külön szorítok az együtteseknek, ha el mernek indulni, és. csak mert sajt.
Már előbb is említettem, de nálam az együttesek helyzeti előnnyel indulnak mindig, a svájci dal ráadásul nagyon hamar megjelent, úgyhogy volt időm megszeretni. Szóval van a svájci csapatban valami, ami miatt a szívemhez nőttek, és zeneileg is nagyon tetszett az egész, és úgy általában ez már azok közé a számok közé tartozik, akiknél örülnék, ha elsők lennének.
Az első tizes összeállításomban a görögök megelőzték még a norvégokat is, de aztán midnent összevetve meg magamat ismerve ezt egy erőteljes túlzásnak éreztem, úgyhogy muszáj volt szegény lánykát, akinek a neve egy elefánthoz hasonlít pár hellyel lejjebb rakni. De ez semmit nem von le a dal értékéből, mert az nagyon fülbemászó meg olyan kis mosolyra késztető és mert a nyárra emlékeztet meg ilyenek meg a satöbbi.
A dánok is viszonylag hamar kiválasztották az indulójukat, ezért nagyon sokáig a dánok álltak a képzeletbeli listám élén, mert ez a dal szerintem a mezőny legaranyosabb dala, és mert a lány valamilyen szinten saját magamra emlékeztet, mert már az első hallgatás után napokig csak ez a zene ment a fejemben, és mert a dánoknak már csak az Európán belüli elhelyezkedésük miatt is szorítok.
Alapjáraton ugye első helyről indulnak mindig a tündérbogár norvégjaim, csak Tooji-tól azaz becsületes nevén tojástól enyhén szólva nem ájultam el, és eleinte nagyon nem tetszett amit csinál, mert kicsit Eric Saade wannabe, meg olyan kis semmilyen, és a dal is átlagos, de idővel megszerettem, és mégiscsak a norvégokról van szó, hülye lennék nem támogatni őket.
Le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem rajongok a lassabb dalokért, és mindig morogni szoktam, mikor az országok fele balladákat és lassú dalokat indít, de Roman dala teljesen és totálisan elvarázsolt, és szerintem gyönyörű, úgyhogy remélem, hogy a németekv folytatják a sikerszériájukat és megint a rangsor elején végeznek, mert erőteljesen megérdemelnék.
Sokáig gondolkodtam, hogy ne tegyem-e őket a második helyre, csak aztán eszembe jutott, hogy élőben még mindig nem a legjobbak, és hogy a vokálos csajukat, aki egy borzalom, még mindig nem dobták ki. Szóval ezeket a hülye ikreket (a hülye a szó legpozitívabb értelmében hülye) már tavaly is imádtam, mert elég rájuk néznem, és nevethetnékem kell. a verseny után is viszonylag figyelemmel követtem, mit csinálnak, és szerintem nagyon nagy arcok, csak zeneileg nem tetszett annyira, amit csinálnak. A waterline viszont egy jól eltalált szám, és imádom hallgatni. meg szurkolok a srácoknak, hogy idén még előrébb kerüljenek.
Ha a svádek nem Loreent választják, valószínűleg toronymagasan a listám élén végeznek, mert Dannynek már tavaly is szorítottam, és erősen reméltem, hogy az idei végre az ő éve lesz, mert az Amazing az egyik kedvenc svéd dalom az elmúlt pár évből és imádom és sajnálom Dannyt, amiért megint csak második lett. Így viszont lett egy Loreenünk, akinek a dala szerintem ütős és nagyon szép, viszont a színpadképen még mindenképp javíthatna, mert ez a vadon harcosa táncolgat stílus nekem nem jön be. pedig a dal maga...fantasztikus.
ez. gyerekek. ez a dal. egyszerűen zseniális. Oké, bevallom, mikor először végighallgattam, konkrétan kiröhögtem, és nem értettem, miért ilyen idióták az osztrákok, hogy őket választják. Mostanra meg? Egyszerűen ha tehetném, mindenkivel ezt hallgattatnám, és oda meg vissza vagyok tőle...főleg attól a velős és mély gondolatokat tartalmazó sortól, hogy "der popo hat gefühle" na, az mindent visz. Akkora rajongó vagyok amúgy, hogy már poszterem és újságcikkem is van róluk, és ha én idén valakire szavazni fogok, azok tuti a sógoraink lesznek, mert rohadtul bejön, amit csinálnak. úgyhogy Baku, 2012. WOKI MIT DEIM POPO.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése