A Dal

Az Euróvizós Dalfesztivál már gyerekkoromban is rettentően vonzott, a szüleim alig bírtak kisebb koromban az ágyba tuszkolni a döntő napján, aztán mikor már úgy gondolták, hogy túlélem a másnapot akkor is, ha csak a szavazás után alszom el... na onnantól kezdve nem volt megállás. Rettentően sok kedvencet találtam már magamnak az egykori indulók közül (Alexander Rybak, Tom Dice, Paradise Oskar és folytathatnám), és teljesen beleszerettem ebbe az egész világba. Sok minden miatt fontosnak tartom ezt a versenyt/showműsort (mindenki annak gondolja, aminek szeretné), és idén úgy látszik, a magyar média is több figyelmet fordít rá. Hála az égnek. 

Ma este kezdődik el itthon is úgy istenigazából a ráhangolódás, ugyanis a hazai előválogatóműsor, A Dal első elődöntőjét ma este láthatjuk az m1-en. Micsoda meglepetés, ezekről a dalokról szándékoztam egy kicsit írni nektek. 

Nem szeretném azzal szaporítani a szót, hogy micsoda általam nem sokra tartott majomságok is elindultak és versenyeznek a győzelemért, mert szerintem senkinek sem esne jól, ha itt belelendülnék a dolgokba. Lényeg a lényeg, természtesen jó pár olyan is akad a jelöltek közül, akiket legszívesebben fejbekólintanék egy viszonylag nehéz tárggyal, hogy észhez térjen egy kicsit, és belássa, hogy mindennek van határa. De hogy finomabban fogalmazzak, csak reménykedni tudok, hogy példának okáért Krisz Rudi vagy épp Gallusz Nikiék csak ártatlan viccnek gondolták azt, hogy Bakuba repülnek, és inkább csak újra magukra akarják vonni az elvesztett figyelmet. Aztán vannak olyan dalok is, amik szimplán csak nem fedik az ízlésemet, és ezért megyek tőlük falhoz. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy valaki szeresse azt, amit a Sophistic vagy épp Dancs Annamari csinál, de valamiért úgy érzem, nem épp ők lennének a megfelelőek. De hogy ne csak a negatív dolgokról beszéljünk, inkább azokról a dalokról és előadókról írnék, akiket szívesen látnék az azerbajdzsáni színpadon, akikben látok fantáziát és tehetséget, és akiknek sikerült valami olyannal előrukkolniuk, hogy még engem is megleptek. 

Monsoon - Dance

Őszintén, halvány lila gőzöm sincs, kik lehetnek ezek a srácok, és valószínűleg nem sok figyelmet fordítanék rájuk, ha nem tudnám, hogy a dalukhoz köze van Johnny K. Palmer-nek, akit a környékünkön élő egyik legtehetségesebb zenei emberének tartok mostanában. A dal maga kellően pörgős és fülbemászó, oké, nem a világ legnagyobb durranása, és nem is ők az első számú esélyesek nálam, de a zene hallgatható meg minden... viszont nagyon nagy buktató lehet az élő előadás, úgyhogy ők az én tartalékcsapatom csak, ha minden kötél szakadna. 

Tóth Gabi - Nem kell végszó

Gabival egyetlen egy problémám van, az, hogy eléggé megosztó személyiség. Legalábbis itt Magyarországon. Ha esetlegesen ő jutna ki Bakuba, reménykedhetnénk, hogy e röpke idő alatt inkább csak a szimpatikus oldalát veszik észre a külföldi szavazók. Mielőtt fennakadnátok a dolgon, szerintem ez igenis fontos. Akit kiküldünk, annak szerethetőnek kell lennie, különben hiába zseniális a dal, nem megyünk vele semmire. Egyébként a számhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy messze nem ez Gabi legjobbja, de tulajdonképpen tudna ütős lenni, ha arra lenne szükség. És ami hatalmas előnye, hogy szerintem messze ő a legszínpadképesebb az egész mezőnyből, és tud is énekelni élőben.

Puskás Peti - Csillagok

Megleptem saját magam, azt hiszem. Sosem voltam oda ezért a gyerekért, sőőőt. néha nagyon elegem volt belőle. De a léggömb óta megváltozott valami, szerintem azt a számot nagyon eltalálta, és pont azért került bele most is a szebb és jobb kalapba a neve, mert a Csillagok hasonló reakciókat váltott ki belőlem. Szóval úgy istenigazából nem tudok szegény sráccal mit kezdeni, amíg  nem láttam élőben, mert ha a megasztáros teljesítménye alapján indulnék ki, akkor félnék kiküldeni. De bízok abban, hogy azóta megtanult viszonylag tisztán énekelni, és akkor kisebb komprimisszumokkal ugyan, de elfogadnám. 

Caramel - Vízió

Nem szeretek a mi lett volna, ha... típusú találgatásokba belefolyni, de a Lélekdonor akkor is annyira gyönyörűen szólt volna bármilyen Eurovízión, hogy az elképzelhetetlen. Ezt már lekéstük, helyette viszont megkaptuk a Víziót, ami szerintem egy abszolút korrekt dal, Caramelnek még mindig hihetetlen hangja van, és bármikor bármeddig elhallgatnám. Az egyetlen kérdőjel nála a színpadi jelenlét...nem is tudom hogy fogalmazzam meg... ez a szám számomra egy kicsit túl energikus Caramelhez. De ma minden kiderül, és remélem, hogy kellemesen fogok csalódni. (amúgy a legtöbb helyen Caramelt tartják a legnagyobb esélyesnek. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de...)

Kállay Saunders András - I love you

Akkor vegyük úgy, hogy én teljesen elájultam ettől a daltól. Már első hallásra teljesen belemászott a fejembe, és utána két napig azt énekelgettem, hogy I love, I love you, i love you. Egyszerűen hihetetlenül gyönyörű és harmonikus az egész dal, annyira igényes és hihetetlen. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire imádom. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy 2012ben Magyarországon ilyen zenét tudnak csinálni, szerintem szépen körbenevettem volna. Mindig is imádtam az ilyen, jajj, fogjunk egy gitárt, írjunk egy szerelmes dalt dolgokat, és Andrást már a Megasztár alatt is tehetségesnek tartottam, úgyhogy a kettő párosítása nálam ütött. Szóval ha rajtam múlna, én Kállay Saunders Andrást küldeném Bakuba, mert...

a, van egy eszméletlenül csodálatos, édes és fülbemászó dala, amit könnyen meg  lehet szeretni

b, sokszor bizonyította már, hogy élőben is pazarul el tud nyomni szinte bármit

c, abszolút színpadra termett

d, nincs gond az angoljával, és nevessetek ki, de szerintem ez egy nagyon fontos érv.

e, a lányok megőrülnének érte, viszont nem idegeítené halálra a fiúkat és az idősebbeket (mint azt mondjuk Eric tette, és ezt úgy mondom, hogy Ericet már másfél évvel az ESC előtt ismertem, szerettem)

f, említettem már, hogy a dal zseniális?