I need.

Na. Csak gyorsan ideültem pötyögni pár sort, aztán este még jövök, mert minél előbb kell írnom TIm Bendzkoról, meg HP lista ügyileg sem haladok jól. A lényeg, hogy mivel ez itt egy kulturálisnak nem nevezhető, de valamilyen szinten tematikus blog, ilyen saját hülyeségekben vissza kell fognom magam. Ezért van újra fannifanniblog is, de ez is marad. Mert ezt szeretem. Szóval, akit érdekel:

http://www.reindeer-games.gportal.hu

Viva la Musica

Elég sokat ígérgettem, itt az ideje, hogy tényleg írjak is a Costa Brava zenei világáról. A dolog egy kicsit összetettebb, mint azt elsőre gondolná az ember, mert nem csak a katalánok rádióadói mentek éjjel-nappal a strandon és az utcákon, hanem a német fiatalok is bömböltették a dalaikat ezerrel az alattunk és mellettünk lévő erkélyekről. Szóval amit most kaptok, az egy erőteljes spanyol-germán keverék lesz, néhol egy kis francia behatással (bár ők messze nem partiztak olyan hangosan, mint a fenn említett németeim). 

Kezdjük talán azzal, amiket nagyon-nagyon vártam, és mégsem hallottam. Az egy hét alatt volt időm néha ilyeneken gondolkodni, és egy idő után feltűnt, hogy alig-alig játszottak Britneyt, Keshát és Beyoncét. Valahogy az ő hármasuk mostanában itthon annyira előtérben volt, hogy azt hittem, ott is milliószor meg fogom hallgatni a run the world-öt, a till the world ends-t és a blow-t. Hát, abszolút nem így történt. Oké, egyszer volt talán Your lovei s my drug, és valamelyik nosztalgikus hajókázáson még az Oops I did it again is felcsendült, de ennyi. Persze, talán foghatjuk arra is, hogy mindig rosszkor voltam rossz helyen, és pont elkerültem az ő dalaikat.Érdekes módon, Adele hiánya csak akkor tűnt fel, mikor említettétek a kommentekben, hogy a Rolling in the deepet biztos agyonjátszák. De nem.  Aztán...ami talán még nagyobb meglepetésként ért, az két férfi énekes feltűnő hanyagolása: Bruno Marsé, aki azért nem kevés nyári slágert adott nekünk mostanában, mégis egyszer nem hallottam felcsendülni a Grenadet vagy a the lazy songot. Másrészt pedig.... azt hiszem, ez a legnagyobb meglepetés...Enrique Iglesias. Kb. arra számítottam, kis naívan, hogy ha valakit, őt tényleg addig fogják játszani, amíg ki nem jön a könyökömön. Ehhez képest csak a lokálpatrióta buszsofőr, Oscar cd-jén bukkant fel néha a Dirty Dancer. Hála az égnek, Justin Bieberrel egyszer sem futottam össze, de még a Disney sztárocskák legújabb dalai is elkerültek. 

Ahogy arra számítottam, az uralkodó hármas azért képviseltette magát rendesen. Lady Gaga kb. egész diszkográfiáját végighallgattam, de egyedül az Alejandro volt az, ami többször is megtalált, köszönhetően a drága Oscar cdjének. Katy Perrytől sem csak egy dal futott, az E.T, a TGIF, de még a Firework is viszonylag rendszeresen ismétlődött a rádióadókon, amik egyébként gyanúsan azt a réteget célozták meg, mint nálunk a rádió 1, hiszen régebbi zeneként maximum Michael Jackson örök klasszikusait lehetett megtalálni. Természetesen a katalánok mostani legnagyobb kedvence Shakira, és ahogy vártam, a Loca, a Rabiosa, de még a Waka Waka is annyiszor ment, ahányszor csak lehetőségük volt rá. De ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a nagy hatosba (: Abba a hatosba, akiknek a tagjait veletek tippeltettem meg. Ha jól számolom, a hat közül csak egyetlen dalt nem említettek meg, úgyhogy abszolút sikeresnek találhatjátok magatokat, és mindenképp küldöm a virtuális pacsikat ezerrel. 

6. David Guetta feat. Flo-Rida and Nicki Minaj - Where them girls at

A rendes felsorolásban nem is említettem, de David Guetta aztán tényleg volt minden mennyiségben. A sexy bitchen keresztül a memorieson át egészen a Where them girls at-ig. Ez utóbbit aztán tényleg agyba-főbe nyomták, főleg a parti szórakozóhelyeken, de a germánok sem vetették meg. Aminek én nagyon örültem, mert időközben valahogy teljesen hozzánőttem ehhez a dalhoz.

5. Rihanna - S&M

Ami számomra érdekes volt, hogy Riritől kb. csak ez a dal ment, meg néha-néha a love the way you lie valamelyik része. Nem volt vele gondom, a strandhangulathoz tökéletesen illett, és valahol számítottam is rá. 

4. Pitbull feat. Ne-yo - Give me everything

El nem tudjátok képzelni, mennyire utáltam ezt a számot. Akárhányszor ment a ViVán, egyből átkapcsoltam eurosportra, és a rádióban is rögtön váltanom kellett. Aztán, ha sokat hallja az ember fia, valahogy hozzászokik, és a végére már esküszöm egészen megkedveltem, és most már nem hogy átkapcsolom, ha ez megy, hanem fel is hangosítom. Megfertőzött ez az izé.

3. Jennifer Lopez feat. Pitbull - On the floor

Húú, el nem tudjátok képzelni, mennyire gyűlöltem Jlo-t ezért a daláért. Utálom, amikor valaki úgy adja el magát, hogy egy régi slágert fdolgoz fel - szerintem borzadályos módon - és milliók kajálják ezerrel. Ugyanezért utálom a BEP-et is. Mármint a The timeért többek között. De ezt a valamit annyit játsszák itthon, annyit játszották ott is, hogy ha nem is lett a kedvencem, a dalt magát már elviselem. Ja, a spanyol rádiósok folyamatosan zsennyifernek mondták a nevét, ami számomra olyan furcsa volt. pedig biztos ők tudják jól. 

2. LMFAO és az idegesítő szőke liba - Party Rock Anthem

Mikor először hallottam, nem gondoltam volna, hogy ekkora kultuszdal lett belőle, de kénytelen vagyok elismerni, hogy így nyáron igenis jó meghallgatni néha, és igazából a maga nevében nem a legrosszabb zene. A germánok hihetetlen gyakran letolták, addig tudtuk, hogy fogunk elaludni, amíg legalább ötször meg nem hallgatták minden éjjel.. 

1.  Alexandra Stan - Mr. Saxobeat

Annyira igazából nem bántam az egészet, mert teljesen hasonlít azokra az arab partislágerekre, amiket tavaly Egyiptomban hallgattunk. Egy teljesen átlagos ilyen bulidal, igazából elhallgatható, és mindig örültem ha ment, mert annyira primitív a szövege, hogy még én is tudtam kívülről. Ezt aztán tényleg mindenhonnan lehetett hallani, a németek, a franciák, a spanyolok, de még a hollandok is tolták ezt ezerrel. Nappal a strandon pihenők, este a partiállatok, a rádióadók....mondhatnám, hogy még a csapból is ez folyt. Nem tudom, mit csinálnak ott romániában, de komolyan lassan minden évben tolnak nekünk egy nagy nyári slágert. lenne mit tanulnunk tőlük....

The moment to live and the moment to die

Na. Valami olyasmi a szituáció, hogy visszatértem Spanyolföldről. Ez a hét egyszerűen hihetetlenül gyorsan telt, és majdnem minden pillanatát imádtam. Most nem szeretnélek titeket a részletekkel untatni, valószínűleg később erre úgyis sor kerül. Nem ajánlom senkinek, hogy elolvassa azt, mert eléggé esélyes, hogy tele lesz teljesen szükségtelen lelkesedéssel, ömlengésekkel, és felesleges fecsegésekkel. 

Addig, amíg eljutok olyan szintre, hogy képes leszek valami összefoglalót írni arról, hogy mi a nagy zenei helyzet Calellában és környékén, szeretném, ha játszanátok egy kicsit, vagy valami ilyesmi.

A feladat nagyon egyszerű. Meg kellene tippelnetek kommentben, hogy melyik dalokat hallottam a legtöbbször az utcán/a hotelban/a rádióban az elmúlt egy hétben. Ha abból indultok ki, amilyen számokat mostanában nálunk agyonjátszanak, nagyon nem tévedhettek el. Öt-hat olyan zene volt egyébként, amit tényleg minden nap többször is megkaptunk. Szerintem ebből legalább kettőt-hármat simán ki lehet találni. És nem kell ilyen spanyol nyelvű valamikre gondolni, azokat én sem ismerem. Szóval örülnék, ha próbálkoznátok. Nem tudok felajánlani semmi különleges nyereményt vagy izét, max egy virtuális pacsit :D De na. Kíváncsi vagyok. Várom a hozzászólásokat. :D

eltűnődve, mint mindig

Szinte minden nap megfordult a fejemben, hogy írnom kellene valamit, aztán az egész átcsapott ebbe a kényszeres fázisba, amikor úgy érzed, egyszerre száz dologról kellene írnod, de nem megy. Semmiről sem tudsz két-három mondatnál többet összehozni.

Ennek okat nyílván saját magamban kell keresnem, meg abban, amennyire elmerültem most hirtelen, egyszerre, több dologban is. Egyrészt az utolsó film, és a rengeteg kép és idézet, amivel szembetalálkoztam  a Harry Potterrel kapcsolatban, arra ösztönzött, hogy újra egy kicsit mélyebbre ássak ebben a világban. Most visszfelé olvasom a könyveket, három napja kezdtem,  és már a Félvér Herceg felénél tartok. És ha már Harry Potter, újra és újra tudatosodott bennem, hogy Tom Felton olyan amilyen (mondjuk úgy, hogy iszonyú jó pasi), ami szintén nem könnyíti meg azt, hogy leszálljak egy kicsit Rowling műveiről. És egy kicsit belemerültem a fanfiction-ök világába is, arról mindenképp szeretnék bővebben írni majd.

Másrészt, gondolom hallottatok a norvég tragédiáról is. Kevés külföldi és politikai dolog érintett meg eddig ennyire, mint a két nappal ezelőtti robbantás. Kb. olyan állapotba kerültem, mint anno 2001. 09.11-én. Valahogy nem tudtam felfogni, hogy Norvégiában, az országban, ahol élni szeretnék, az országban, ami számomra mindig is példaértékű volt, az országban, amit ennyire szeretek ilyen dolgok megtörténhetnek. Egy világ tört össze bennem, és iszonyatosan sajnáltam az áldozatokat, és az összes norvég embert, akiknek most rengeteg mindent kell átgondolniuk. Úgyhogy szeretnék mindenkit megkérni, ne vegye félvállról ezt az egész ügyet, ne legyintsen, és ne menjen el mellette. Több, mint nyolcvan, 14 és 18 év körüli diákot lőtt le egyetlen ember, miután már robbantott egy bombát Osloban. Szörnyű és kegyetlen dolog, de remélem, a norvég nép túl tudja majd magát tenni ezen az egészen, és tanul belőle. Mert tanulságosnak is mindenképp tanulságos az eset.

Harmadrészt pedig, ilyenkor nyár közepén mindig sokkal több az olyan sport, amit figyelemmel kísérek. Beindult a nyári síugrás, a tour de france, az úszó VB, a snooker, és ma még F1... bár a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy én szerettem volna (Andy Schlecket szerettem volna Tourt nyerni, többek között), azért ismételten megérte nézni mindet.

Most viszont majd vissza-visszatéregetek, próbálok majd írni, mert mindig van miről. Tudom, hogy ez a bejegyzés kicsit eltér azoktól, amiket eddig írtam, lehet, hogy a közeljövőben ilyenekkel is találkoztok majd. Mindenesetre élvezzétek a nyarat és a jóidőt (: