Rihanna Top 10. 2.0

Már napok óta tervezgetem, hogy összeállítok új top 10es listákat, mert alapjáraton imádom az ilyeneket meg minden, de teljesen döntésképtelen voltam azzal kapcsolatban, hogy kit válasszak. Adott lett volna Katy Perry, csak hogy mind a három lánykával végezzek, de egyszerűen még idő kell nekem ahhoz, hogy összekaparjak tíz dalt. Aztán tervezek még Pinkről, a BEP - ről, a Coldplayről, meg még egy kilométernyi együttesről ilyen listákat, csak előbb szeretném egy kicsit újraírni a Rihanna listám, mert kicsit változtak az erőviszonyok nyár óta. Szóval tadammm... 

10. Russian Roulette

Ez maradt, de csak azért, mert ismételten túlzottan túlzottan túlzottan soknak tartottam a dalokat a Loudról, és nem is értem miért meg hogyan, de a lista második felére legszívesebben így a komplett albumot rápakoltam volna. Nem téma. szóval ez a dal továbbra is eszméletlenül gyönyörű. 

9. What's my name

Ez pedig most azért került be (erőteljesen küzdött az S&M-mel amúgy), mert immádom (rengeteg m-mel ) a videóját, mármint jelen esetben a színeit. Ja meg mert anyu miatt mindig az jut róla eszembe, hogy a refrén helyett mindig simán Rihannát énekeljek. És említettem már, hogy az a vörös haj az még mindig annyira eszméletlenül jó, hogy. ja igen, szükségem volt erre a dalra a listámon.

8. Where have you been?

Nem  is értem, miért tetszik amúgy, de a lényeg, hogy a Talk That Talkról első hallgatás után is ez lett a kedvencem, és ez erősen tartja magát a mai napig, mert olyan kis őrült és nem tudom. Olyan hülyeségeket írok ide véleménynek és csak húzom vele az időt, de így sokkal értelmesebben fog kinézni a blog. Ó, a logika.

7. Who's that chick

Nyár óta sem sikerült kiderítenem, hogy mi a francot tudhat ez a David Guetta, de továbbra is mindenhol mindig ott van. A nemzetközi helyzet változatlan. Anno nyolcszámilliárd éve tökre vártam ezt a számot, mert úúú mindenki be volt lelkesedve, és akkor már én is alapon, és egy rakat ember csalódott, én meg cserébe agyonhallgattam ezt a tömörgyönyört. a videót meg továbbra is svéd rendezte. skandinávpower.

6. Skin

Na hogy ez a dal hogy került ide, az egy hosszú történet, mert amikor az előző listát írtam, eszembe sem jutott, hogy beletegyem, mert überhaupt nem volt a kedvencem, mert nem hallgattam meg elégszer, csak azóta meg valamiért rákerült a telefonomra, én meg hallgattam és hallgattam és hallgattam és buuuummmm most már imádom. 

5. Fading

Van ebben a dalban valami, ami miatt úgy teljesen és totálisan imádom, és és és. Kinda megmagyarázhatatlan, de mégsem hallgattam még annyit, amennyit úgy istenigazából kellett volna, de ezen sosem késő változtatni és már megint sikerült a semmiről összehoznom több mint kérdést, úgyhogy igazán büszkék lehettek rám. nem mondhatjátok, hogy unalmas, amit írok. neeem, ez annál sokkal rosszabb.

4. We found love

ez a dal szimplán csodálatosan varázslatos, és akármikor akármennyit tudom hallgatni, tudjátok, vannak azok a napok, amikor képes vagy egy dalt folyamatosan hallgatni megállás nélkül, na nekem ez általában ezzel a dallal szokott megtörténni. És a videót is imádom, meg a feldolgozásokat, meg úgy az egész kultuszt, ami eköré építődött és az átírásokat is. igen, az átírások... na azok sem semmik. (:

3. Only Girl

Emiatt a szám miatt kezdtem el írni az egész listát, mert tűrhetetlennek tartottam, hogy nem került be az előző tízesembe és őszintén szólva nem is értem saját magam, vagyis a nyári énemet, tényleg, mert mert mert az Only Girl az nekem szívemcsücske dal azóta, hogy megjelent, arról meg ne is beszéljünk, hogy a videó az a világ legszebb színvilágú videója (igeeen, tudom, tudom, szörnyű az ízlésem. hallom ahogy értetlenkedsz) sokadrészt meg itt is khhmmm,... vannak feldolgozások. de öö... az eredetit még annál is sokkal.sokkal jobban imádom. mert ja. 

2. Unfaithful

Lelőttem saját magam elől a poént, mert visszaolvastam, és már múltkor is arról írtam, hogy a tehetségkutatókban szerettem meg ezt a dalt. Borzalmas egy emberi lény vagyok, mondhatom. De. Imádom a dal szövegét, azt, hogy akármennyire nem rajongok a lassú dalokért, ezért oda meg vissza vagyok, meg úgy caklipakli mindent ami ezzel a számmal kapcsolatos. 

1. Man Down

Ramm pa pa pamm, rammm pa pa pamm , ramm pa pa pamm. A man Down örökre kedvencem lesz, salalalal, vagy legalábbis nehezen lehet majd levetni a trónról, még akkor is, ha egyesek emiatt egy címeres ökörnek néznek, én imádom elejétől a végéig, az első hangtól az utolsóig, és csak hogy kitöltsem a helyet, muszáj elmondanom, hogy élmény volt újra Rihanna listát írni, és hogy tudom, hogy idegesítően hülyeségeket írtam le, de gyorsan ki akartam írni magamból mindent, és elnézést, hogy elraboltam a drága időtöket.

Eurovízió 2012. top 10

Az Eurovízió évek óta slágertéma nálam, már nem is tudom mióta rá vagyok kattanva, minden évben figyelemmel követem, és igazából imádom az egészet úgy, ahogy van. Az elmúlt pár évben már mindig jóval az elődöntők előtt kiválasztottam magamnak a kedvenceimet, és mire elérkeztek a májusi műsorok, már kívülről fújtam őket. Idén sincs másképp, már megvannak a favoritjaim, és megpróbáltam egy tizes listába rendezni őket. Természetesen most is jópár dolgot ki kellett hagynom, például az orosz nénikék hatalmas partiját, és a Compact Discot sem pakoltam bele a tizesbe. Úgyhogy... olvassatok. 

EZ ITT A REKLÁM HELYE:  olvassátok el Boti és prézli blogját is, ott is megtaláljátok az ő saját listáikat, és őket szeretem, úgyhogy ... olvassátok el azt is, na. EZ ITT A REKLÁM HELYE VOLT.

10. Ivi Adamou - La La Love. CIPRUS

Ciprusnak két éve szurkoltam először, amikor a John Lilygreen indult a life looks better in spring-gel, amit egyébként azóta is hallgatok. (és ezt 2010ből csak Lena, Tom Dice és a Manga mondhatja el magáról). Az idei kiválasztott daltól pedig igazából jókedvem és táncolhatnékom lesz, és igazából csak egy kis elhallgatós tucatsláger, de annak tökéletesen megfelel. Meg belemászik a fülembe. 

9. Litesound - We are the heroes. FEHÉROROSZORSZÁG

EZ meg olyan... igazából már megint majdnem úgy voltam, hogy kidobom a listámról, főleg miután az új verzió megjelent, ami feleannyira sem jó, mint az első volt, de aztán valami miatt mégiscsak megtartottam, mert valamilyen furcsa módon kötődöm ehhez a dalhoz, és amúgy is mindig külön szorítok az együtteseknek, ha el mernek indulni, és. csak mert sajt.

8. Sinplus - Unbreakable. SVÁJC

Már előbb is említettem, de nálam az együttesek helyzeti előnnyel indulnak mindig, a svájci dal ráadásul nagyon hamar megjelent, úgyhogy volt időm megszeretni. Szóval van a svájci csapatban valami, ami miatt a szívemhez nőttek, és zeneileg is nagyon tetszett az egész, és úgy általában ez már azok közé a számok közé tartozik, akiknél örülnék, ha elsők lennének.

7. Eleftheria Eleftheriou - Aphrodisiac. GÖRÖGORSZÁG

Az első tizes összeállításomban a görögök megelőzték még a norvégokat is, de aztán midnent összevetve meg magamat ismerve ezt egy erőteljes túlzásnak éreztem, úgyhogy muszáj volt szegény lánykát, akinek a neve egy elefánthoz hasonlít pár hellyel lejjebb rakni. De ez semmit nem von le a dal értékéből, mert az nagyon fülbemászó meg olyan kis mosolyra késztető és mert a nyárra emlékeztet meg ilyenek meg a satöbbi. 

6. Soluna Samay - Should've known better. DÁNIA

A dánok is viszonylag hamar kiválasztották az indulójukat, ezért nagyon sokáig a dánok álltak a képzeletbeli listám élén, mert ez a dal szerintem a mezőny legaranyosabb dala, és mert a lány valamilyen szinten saját magamra emlékeztet, mert már az első hallgatás után napokig csak ez a zene ment a fejemben, és mert a dánoknak már csak az Európán belüli elhelyezkedésük miatt is szorítok. 

5. Tooji - Stay. NORVÉGIA

Alapjáraton ugye első helyről indulnak mindig a tündérbogár norvégjaim, csak Tooji-tól azaz becsületes nevén tojástól enyhén szólva nem ájultam el, és eleinte nagyon nem tetszett amit csinál, mert kicsit Eric Saade wannabe, meg olyan kis semmilyen, és a dal is átlagos, de idővel megszerettem, és mégiscsak a norvégokról van szó, hülye lennék nem támogatni őket. 

4. Roman Lob - Standing Still. NÉMETORSZÁG

Le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem rajongok a lassabb dalokért, és mindig morogni szoktam, mikor az országok fele balladákat és lassú dalokat indít, de Roman dala teljesen és totálisan elvarázsolt, és szerintem gyönyörű, úgyhogy remélem, hogy a németekv folytatják a sikerszériájukat és megint a rangsor elején végeznek, mert erőteljesen megérdemelnék.

3. Jedward - Waterline. ÍRORSZÁG

Sokáig gondolkodtam, hogy ne tegyem-e őket a második helyre, csak aztán eszembe jutott, hogy élőben még mindig nem a legjobbak, és hogy a vokálos csajukat, aki egy borzalom, még mindig nem dobták ki. Szóval ezeket a hülye ikreket (a hülye a szó legpozitívabb értelmében hülye) már tavaly is imádtam, mert elég rájuk néznem, és nevethetnékem kell. a verseny után is viszonylag figyelemmel követtem, mit csinálnak, és szerintem nagyon nagy arcok, csak zeneileg nem tetszett annyira, amit csinálnak. A waterline viszont egy jól eltalált szám, és imádom hallgatni. meg szurkolok a srácoknak, hogy idén még előrébb kerüljenek.

2. Loreen - Euphoria. SVÉDORSZÁG

Ha a svádek nem Loreent választják, valószínűleg toronymagasan a listám élén végeznek, mert Dannynek már tavaly is szorítottam, és erősen reméltem, hogy az idei végre az ő éve lesz, mert az Amazing az egyik kedvenc svéd dalom az elmúlt pár évből  és imádom és sajnálom Dannyt, amiért megint csak második lett. Így viszont lett egy Loreenünk, akinek a dala szerintem ütős és nagyon szép, viszont a színpadképen még mindenképp javíthatna, mert ez a vadon harcosa táncolgat stílus nekem nem jön be. pedig a dal maga...fantasztikus.

1. Trackshittaz - Woki Mit Deim Popo. AUSZTRIA

ez. gyerekek. ez a dal. egyszerűen zseniális. Oké, bevallom, mikor először végighallgattam, konkrétan kiröhögtem, és nem értettem, miért ilyen idióták az osztrákok, hogy őket választják. Mostanra meg? Egyszerűen ha tehetném, mindenkivel ezt hallgattatnám, és oda meg vissza vagyok tőle...főleg attól a velős és mély gondolatokat tartalmazó sortól, hogy "der popo hat gefühle" na, az mindent visz. Akkora rajongó vagyok amúgy, hogy már poszterem és újságcikkem is van róluk, és ha én idén valakire szavazni fogok, azok tuti a sógoraink lesznek, mert rohadtul bejön, amit csinálnak. úgyhogy Baku, 2012. WOKI MIT DEIM POPO.

The Inbetweeners Movie

Ha le szeretném egyszerűsíteni a dolgot, akkor tulajdonképpen a Get Him To The Greekről írt kritikám kilencven százalékát bemásolhatnám ide, mellébiggyesztenék még két mondatot, és készen is lenne varázslatos véleményem a filmről. De vegyük úgy, hogy az említett csodát még nem láttam és nem írtam róla, és kezdjünk az alapoktól mindent.

Hogy honnan jött egyáltalán az ötlet, hogy megnézzem a The Inbetweeners-t? Nem fogok hazudni, csak azért álltam neki, hogy a One Direction által mostanában erőteljesen preferált Inbetweeners-dance eredeti verzióját megcsodálhassam. Mielőtt leültem volna a másfél órás maratonomnak, ennyi volt az összes információ, amit sikerült megtudnom a filmről, úgyhogy nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy mindenféle előismeret nélkül dobtam bele saját magam a mély vízbe...

De még mennyire mély vízbe... Mondhatnám azt, hogy az elején minden teljesen ártatlanul kezdődött, és a fene sem gondolta volna, hogy ilyen irányt vesz a történet, de erről szó sincs. Körülbelül három-négy perc után le lehetett vágni, hogy nagyjából milyen szálon fognak majd végigfutni az események, de a kilátások ekkor még nem voltak annyira szörnyűek. Oké, fogunk négy idióta embert (de tényleg, egyébként a lúzerség mintapéldányait választottuk, nyilvánvalóan nem véletlenül. Akár olcsó fogásnak is tűnhetne, de valljuk be, sokkal szívesebben röhögünk négy balfék hülyeségein), elszakítjuk a meglehetősen paródia-szagú szülőktől és az iskolától. (a búcsúbeszédet mondó tanár a film egyik fénypontja, komolyan) Hova máshová is mehetnénk, mint valami éppen divatos és trendi üdülőhelyre, ami tele van bulira vágyó fiatalokkal. Oké, eddig minden rendben. átestünk egy-két tűrhető vagy viszonylag fájdalmas poénon, megismertük a szereplők tulajdonságait (aki figyelemmel követte a 2008 óta futó sorozatot, annak erre természetesen nem volt szüksége... nézzétek el tudatlanságomat) és összességében úgy-ahogy, de szórakoztunk. Félvállról vettem az olyan kliséket, minthogy a hoteljük valamilyen furcsa véletlen során a világ legundorítóbb szálláshelye, vagy hogy a buszon nem tudnak aludni a hangosan éneklő turisták miatt, mert a maga módján itt még abszolút édes és szerethető volt minden. Amikor aztán a négy női főszereplő is megérkezett, végre az én pillanatom is eljött: ezek a drágaságok előadták a csodálatos táncukat...hát, mit ne mondjak, rég nevettem ennyit egy perc leforgása alatt. Minden átfordult a pozitív oldalra, és annyira jókedvem lett ettől a kis jelenettől, hogy úgy éreztem, ebből rossz már nem sülhet ki...tévedtem. A film felétől egyre több olyan jelenet jött, amit konkrétan nem tudtam mire vélni. Persze, nagyon vicces, hogy egy hétéves kisgyerek lerántja egyik srácunkról a nadrágot, aki ezért cserébe bedobja a medencébe az úszni nem tudó kölyköt... kac, kac. És igen, halálra nevettem magam valamelyik szórakozóhely főattrakcióján, persze. Az meg már tényleg a minekvan kategória tetejére került, mikor a film vége felé narrátorunk és főszereplőnk két csókolózó szerelmespárt is telibehányt. Ezt már anno a get him to the greeknél sem értettem, de úgy látszik, a mai közönségnek erre van igénye... Én inkább csak undorodtam, és innentől kezdve már akármilyen jó poénok is jöhettek volna, nem érdekeltek. (az más kérdés, hogy nem is nagyon  jöttek, sok helyen csak egy erőltetett kacajt sikerült magamból kipréselni). A romantikus szála a történetnek még egészen elviselhető volt, ott sikerült talán a leginkább eltalálni a határokat, és nem súrolni a nagyon gagyit.

A szereplőkről igazából nem sok mindent tudnék írni. A négy srácnak nyilván nem volt nehéz azt a karaktert hozni, amit már több mint két éve alakít, és tették is rendesen a dolgukat. Egyikük sem hagyott bennem mély nyomot, de a bénaságuk sem szúrt szemet. A lányoknál szimpatikusnak tűnt a Zooey Deschanel wannabe lányka (kinyomoztam, Tamla Kari a neve), benne láttam valamennyi fantáziát, a kövér lány pedig aranyos volt, és az egyik legidegesítőbb, ám valamiért mégis legszerethetőbb karaktert hozta a másfél óra alatt.

 Mit mondhatnék még? Erősen valószínűnek tartom, hogy az én ízlésemmel van a baj, és egy átlagembernek ezek meg sem kottyannak. Az is megeshet, hogy igazából ez a film egy eszméletlen bombakirályság, csak én rosszul vagyok bekötve. Vagy hogy van valamilyen rettentően mély mondanivalója, csak én azt két hányás között kifelejthettem. Ennek ellenére azért érzékeny lelkűeknek, az undorító dolgoktól undorodóknak és hasonló típusoknak semmiképp sem ajánlom ezt a filmet. Magamnak pedig ide is feljegyzem, nehogy a közeljövőben megint hasonló hibába essek: Akármennyire imádom az angolokat, a lerészegedős-másnaposok stílusú filmjeiket még egy jó darabig nem fogom kultiválni.  

A Dal

Az Euróvizós Dalfesztivál már gyerekkoromban is rettentően vonzott, a szüleim alig bírtak kisebb koromban az ágyba tuszkolni a döntő napján, aztán mikor már úgy gondolták, hogy túlélem a másnapot akkor is, ha csak a szavazás után alszom el... na onnantól kezdve nem volt megállás. Rettentően sok kedvencet találtam már magamnak az egykori indulók közül (Alexander Rybak, Tom Dice, Paradise Oskar és folytathatnám), és teljesen beleszerettem ebbe az egész világba. Sok minden miatt fontosnak tartom ezt a versenyt/showműsort (mindenki annak gondolja, aminek szeretné), és idén úgy látszik, a magyar média is több figyelmet fordít rá. Hála az égnek. 

Ma este kezdődik el itthon is úgy istenigazából a ráhangolódás, ugyanis a hazai előválogatóműsor, A Dal első elődöntőjét ma este láthatjuk az m1-en. Micsoda meglepetés, ezekről a dalokról szándékoztam egy kicsit írni nektek. 

Nem szeretném azzal szaporítani a szót, hogy micsoda általam nem sokra tartott majomságok is elindultak és versenyeznek a győzelemért, mert szerintem senkinek sem esne jól, ha itt belelendülnék a dolgokba. Lényeg a lényeg, természtesen jó pár olyan is akad a jelöltek közül, akiket legszívesebben fejbekólintanék egy viszonylag nehéz tárggyal, hogy észhez térjen egy kicsit, és belássa, hogy mindennek van határa. De hogy finomabban fogalmazzak, csak reménykedni tudok, hogy példának okáért Krisz Rudi vagy épp Gallusz Nikiék csak ártatlan viccnek gondolták azt, hogy Bakuba repülnek, és inkább csak újra magukra akarják vonni az elvesztett figyelmet. Aztán vannak olyan dalok is, amik szimplán csak nem fedik az ízlésemet, és ezért megyek tőlük falhoz. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy valaki szeresse azt, amit a Sophistic vagy épp Dancs Annamari csinál, de valamiért úgy érzem, nem épp ők lennének a megfelelőek. De hogy ne csak a negatív dolgokról beszéljünk, inkább azokról a dalokról és előadókról írnék, akiket szívesen látnék az azerbajdzsáni színpadon, akikben látok fantáziát és tehetséget, és akiknek sikerült valami olyannal előrukkolniuk, hogy még engem is megleptek. 

Monsoon - Dance

Őszintén, halvány lila gőzöm sincs, kik lehetnek ezek a srácok, és valószínűleg nem sok figyelmet fordítanék rájuk, ha nem tudnám, hogy a dalukhoz köze van Johnny K. Palmer-nek, akit a környékünkön élő egyik legtehetségesebb zenei emberének tartok mostanában. A dal maga kellően pörgős és fülbemászó, oké, nem a világ legnagyobb durranása, és nem is ők az első számú esélyesek nálam, de a zene hallgatható meg minden... viszont nagyon nagy buktató lehet az élő előadás, úgyhogy ők az én tartalékcsapatom csak, ha minden kötél szakadna. 

Tóth Gabi - Nem kell végszó

Gabival egyetlen egy problémám van, az, hogy eléggé megosztó személyiség. Legalábbis itt Magyarországon. Ha esetlegesen ő jutna ki Bakuba, reménykedhetnénk, hogy e röpke idő alatt inkább csak a szimpatikus oldalát veszik észre a külföldi szavazók. Mielőtt fennakadnátok a dolgon, szerintem ez igenis fontos. Akit kiküldünk, annak szerethetőnek kell lennie, különben hiába zseniális a dal, nem megyünk vele semmire. Egyébként a számhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy messze nem ez Gabi legjobbja, de tulajdonképpen tudna ütős lenni, ha arra lenne szükség. És ami hatalmas előnye, hogy szerintem messze ő a legszínpadképesebb az egész mezőnyből, és tud is énekelni élőben.

Puskás Peti - Csillagok

Megleptem saját magam, azt hiszem. Sosem voltam oda ezért a gyerekért, sőőőt. néha nagyon elegem volt belőle. De a léggömb óta megváltozott valami, szerintem azt a számot nagyon eltalálta, és pont azért került bele most is a szebb és jobb kalapba a neve, mert a Csillagok hasonló reakciókat váltott ki belőlem. Szóval úgy istenigazából nem tudok szegény sráccal mit kezdeni, amíg  nem láttam élőben, mert ha a megasztáros teljesítménye alapján indulnék ki, akkor félnék kiküldeni. De bízok abban, hogy azóta megtanult viszonylag tisztán énekelni, és akkor kisebb komprimisszumokkal ugyan, de elfogadnám. 

Caramel - Vízió

Nem szeretek a mi lett volna, ha... típusú találgatásokba belefolyni, de a Lélekdonor akkor is annyira gyönyörűen szólt volna bármilyen Eurovízión, hogy az elképzelhetetlen. Ezt már lekéstük, helyette viszont megkaptuk a Víziót, ami szerintem egy abszolút korrekt dal, Caramelnek még mindig hihetetlen hangja van, és bármikor bármeddig elhallgatnám. Az egyetlen kérdőjel nála a színpadi jelenlét...nem is tudom hogy fogalmazzam meg... ez a szám számomra egy kicsit túl energikus Caramelhez. De ma minden kiderül, és remélem, hogy kellemesen fogok csalódni. (amúgy a legtöbb helyen Caramelt tartják a legnagyobb esélyesnek. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de...)

Kállay Saunders András - I love you

Akkor vegyük úgy, hogy én teljesen elájultam ettől a daltól. Már első hallásra teljesen belemászott a fejembe, és utána két napig azt énekelgettem, hogy I love, I love you, i love you. Egyszerűen hihetetlenül gyönyörű és harmonikus az egész dal, annyira igényes és hihetetlen. Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire imádom. Ha valaki nekem azt mondja pár hónappal ezelőtt, hogy 2012ben Magyarországon ilyen zenét tudnak csinálni, szerintem szépen körbenevettem volna. Mindig is imádtam az ilyen, jajj, fogjunk egy gitárt, írjunk egy szerelmes dalt dolgokat, és Andrást már a Megasztár alatt is tehetségesnek tartottam, úgyhogy a kettő párosítása nálam ütött. Szóval ha rajtam múlna, én Kállay Saunders Andrást küldeném Bakuba, mert...

a, van egy eszméletlenül csodálatos, édes és fülbemászó dala, amit könnyen meg  lehet szeretni

b, sokszor bizonyította már, hogy élőben is pazarul el tud nyomni szinte bármit

c, abszolút színpadra termett

d, nincs gond az angoljával, és nevessetek ki, de szerintem ez egy nagyon fontos érv.

e, a lányok megőrülnének érte, viszont nem idegeítené halálra a fiúkat és az idősebbeket (mint azt mondjuk Eric tette, és ezt úgy mondom, hogy Ericet már másfél évvel az ESC előtt ismertem, szerettem)

f, említettem már, hogy a dal zseniális?