Saade Vol 1.

Eric új albumához eleinte elég negatívan álltam hozzá. A nyilatkozatokból, a Popularből és később az előzetesekből is azt gyanítottam, hogy nem fogja túlszárnyalni a Masquerade-et. Féltem, hogy nem fognak annyira tetszeni a dalok, és hogy Eric teljesen  más irányt vesz fel. És igen, a Saade Vol 1 tényleg más lett, mint amilyen az elődje volt. Kicsit elkanyarodtunk a skandináv poptól, kicsit tucatabb lett az egész. A szövegek sokat nem változtak, nagyjából hasonló a téma, mint az előző lemeznél, de azért itt is van egy-két édes dalszöveg. Egy kicsit sokoldalúbb lett talán az egész, mintha Eric több stílusban is ki akarta volna magát próbálni. De nézzük inkább dalról dalra, úgy érzem, van itt miről beszélni. 

Timeless: kezdődalnak szerintem nem annyira erős. Kicsit olyan tizenkettő egy tucat érzésem volt végig, nem fogott meg annyira. A szövegben sem találtam sem számomra édesen romantikus, sem vicces részeket, de igazából egy könyv vagy netezés mellett simán elhallgatható. Nem mondanám az album legerősebb darabjának, de azért nem rossz.

Hearts in the air feat. J-Son: mikor először a Rix Fm-en meghallottam, kicsit megijedtem. Abszolút nem tartottam elsőre erősnek a dalt, és a masquerade után bizony nagy csalódás volt. De azért hallgattam újra és újra, és lássatok csodát, teljesen megszerettem. Most már az egyik legnagyobb kedvencem a Saade Vol 1-ről, dallamos, viszonylag érdekes szöveggel, és kb. ez az egyetlen szám életemben, ahol még az sem zavar, hogy belerappelnek a dalba (egyébként rettentően érzékeny vagyok erre. miért kell minden jó számot a rappel elrontani? Miért?), mert J-Son része valahogy belepasszol az egészbe. A klipről már írtam múltkor, úgyhogy azt nem részletezem. 

Me and my radio: az előzetes alapján ez volt az egyik szám, amiben a leginkább bíztam, és nem kellett csalódnom. Még mindig nem elég nyers nekem, vagyis a.. már megint ilyen nehezen magyarázható dologba keveredtem...szóval ha egy kicsit kevésbé lenne egyhangú az alap, és Eric kicsit jobban kiengedné a hangját, illetve kicsit az ének elnyomná az alapot (ahogy mondjuk ezt tették az előző albumnál), akkor sokkal jobban tetszene. De még így is az egyik legnagyobb kedvencem a Vol 1 - ról.

Made of pop: a dal elején megtaláltam végre azt az agressziót, amit utoljára az Upgrade-nél és a Radioactive-nél hallottam, és zeneileg is ez hasonlít leginkább arra ,amit én úgy elvártam volna Erictől. Épp emiatt tetszik ennyire ez a szám, szerintem mindenképp az egyik legerősebb dal az albumról, és igazából nem sok rosszat tudok rá mondani. Szöveget még nem olvastam, de így elhallgatva ez inkább a Popular mint a Timeless vonala szövegügyileg. 

Popular (album remix): A remixekkel nagyon-nagyon ritkán vagyok jóban, ugyanúgy, mint a mindenbe belerondító rappereket, őket sem tudom megérteni. Ez a remix még mondjuk elég visszafogott, de ez a stílus sosem volt a kedvencem, így egyértelmű, hogy még mindig inkább az eredetit választom, mint ezt. Érdekes húzásnak tartottam ezt is mondjuk, itt is csak arra tudok gondolni, hogy megpróbálja feszegetni a határokat Eric. Ami egy ideig nyílván menni fog neki :D

Someone New: viszonylag sokáig kellett hallgatni az albumot, hogy megkapjam a tipikus lassú dalt, de igazából nem is bántam annyira. Sosem voltam a lassabb dallamok pártolója, össz-vissz tudnék talán öt olyan számot mondani, ami lassú és tetszik (és abból az egyik a Break of dawn. ). Igazából ezzel a Someone New-val sincs önmagában semmi baj, de annyira nem is fogott meg.

Killed by a cop: Az előzetesek alapján a legtöbb ismerősömnek a Killed by a cop tetszett a legjobban, de engem akkor még annyira nem fogott meg. Az első fél perc még mindig nem tetszik annyira, de az első refréntől beindulnak a dolgok, és onnantól kezdve az egyik kedvenc dalom. Az ismétlések úgy látszik nem csak Gagának jönnek be, a Killed by a cop meglehetősen fülbemászósra sikerült. 

Big Love: úristen, hogy én ezt elsőre mennyire nyálasnak tartottam. És az eszem még mindig túgy érzi, hogy nagyon az, ennek ellenére a szívemben már csak az megy, hogy "There's a big big love in the air". Egyébként az még logikus is, mert ha már "put your hearts in the air" volt pár számmal ezelőtt, kell is hogy legyen valamilyen eredménye annak a sok szívnek az égben. Hallottam már olyan pletykákat, hogy ebből lesz a legújabb klip (ami ugye ezek után már jól is jönne ki), amivel Eric tuti aratni fog megint, mert az egyik leg slágeresebb dal a SaadeVol1-ról.

Stupid with you: A scandipop oldal másfél perces bevágása után nagyon esélyesnek tartottam ezt a számot arra, hogy a legnagyobb kedvencem legyen. De akkor még nem számoltam azzal, hogy a kezdő dallam rohadtul hasonlít valamire. Könyörgöm, ha valaki rájött már, hogy mire, az árulja el nekem, mert nagyon zavar. Egyébként a dal sem üt akkorát, a fura alap a refrénnél megint elnyomja egy kicsit Eric hangját, a szöveg viszont édes. 

Echo: na elején egy kicsit tartottam ettől a daltól is, konkrétan nagyon ne tetszett. De is tipikusan olyan szám, amit minél többször hallgatsz, annál jobban megszereted, és most már, így öt-hatodszorra hozzámnőtt, és általában, miután az egész albumot végighallgatom, ennek a dalnak a refrénje marad meg a fejemben, ami mindenképp jelent valamit. kicsit sablonos, de nem rossz.

Still loving it: Még amikor Eric először feldobta Youtubera (ez még jóval az ESC előtt volt), agyonhallgattam, és akkor nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ha minden dal ilyen lesz itt, mint a SLI, akkor még jobban fogom imádni a friss anyagot. Sajnos aztán nem lett teljesen így, de ez nem vesz a dal értékéből. Nagyon tetszenek ezek a fura hangok benne (jajj. remélem tudjátok mire gondolok), a refrént is imádom, meg Eric fejhangját, és még a szöveg is megfogott, úgyhogy nálam történhet akármi, a Made of pop mellett a Still loving it a kedvencem. 

Popular: szerintem már legalább kétszer írtam arról, hogy számomra mekkora csalódás volt a Popular, ezért inkább nem is ragoznám túl a dolgokat. Az üvegtörést még mindig imádom benne, és az is biztos, hogy az Eric rajongóknak kábé himnusza lett a szám (hiszen azért a nagy részük ezáltal ismerte meg), de engem nem varázsolt el. Sajnos. 

Összességében, egy kicsit azért pozitívan csalódtam a SaadeVol1 albumban. Nem mondom azt, hogy jobb lett, mint az előző, mert ez nem igaz. Viszont, bár tényleg sokkal kevésbé lettek skandipoposak a dalok, még mindig lehet rajta mit szeretni, és bár néhány helyen rosszakat is mondtam, az azért mindent megmutat, hogy a megjelenés óta csak ezt az albumot hallgatom. Nem lett ez olyan rossz munka Erictől, inkább csak más, és ezt még szoknia kell a fülemnek. Kiváncsi vagyok, hogy a Vol 2 tud-e újat hozni, vagy ha nem, inkább a régi vagy a mostani stílust követi. 

Bad Behaviour / Hearts in the air

A mai nap, ha nem is pirossal volt bekeretezve a nem létező naptáramban, de már régóta ott csücsült a figyelmem középpontjában, és nagyon vártam rá. Méghozzá két kedvencem miatt. Érdekes módon az Eurovízió két felfedezettje is mai napra tette új klipjének megjelenését. Más-más okok miatt vártam a videókat, és számítottam rá, hogy két teljesen különböző kisfilmet kapok majd. Kiváncsi voltam, hogy Eric melyik stílusba megy el, hiszen az eddigi klipek elég vegyesre sikeredtek. Amennyire sötét a Popular, amennyire nosztalgikus a Masquerade, amennyire a színekre alapoz a Break of dawn, és számomra amennyire tipikus tinifiús a Sleepless, nem is igazán tudtam, mit várjak a Hearts in the air-től. Igazából a dallal kapcsolatban a korábbi kételyeim megszűntek, az első hallgatás furcsa és nem feltétlenül pozitív élménye után egyre jobban megtetszett az egész, úgyhogy natürlich már kívülről fújom és imádom. Ennyi helyzeti előnye mindenképp volt Ericnek. (és J-Sonról/ről se feledkezzünk meg). Szóval a videó...Mivel nem számítottam semmire, hála az égnek nem érhetett csalódás. Az elején megijedtem, hogy Justin Bieber - One Time koppintás lesz az egész (ami azért szíven ütött volna), de aztán a végére egész jól belejöttek. Igazából nem rossz semmi, a színek különösen tetszenek (végre-valahára. az utolsó Eric-videó a Break of dawn volt, ahol a színekkel teljes mértékben elégedett voltam). Aztán a kis fényjátékok, amiket néha-néha észre lehet venni, amikor a szürke háttér előtt hülyülnek. Illetve, ami számomra a legfontosabb, hogy ott van Eric piros cipője, ami körülbelül azóta a szívem csücske, mikor először egy youtube-os koncertfelvételen megláttam rajta. Szóval az a cipő nálam egy jackpoint, onnantól kezdve bármit csinálhatnak, rossz már nem lehet. Aztán tetszik még, hogy van egy minimális sztorija a történetnek, illetve hogy J-Son végig szerepel a videóban. És hogy a lényegre térjünk, Eric, mint mindig édes és jól néz ki, a stílusát még mindig imádom. Nem lett az évszázad kisfilmje ez a videó, de valószínűleg nem is ezt szerették volna belőle kihozni. Szerintem abszolút szerethető ez az egész, és pont Erichez, a stílusához, és a dalhoz illik. Kicsit többször is mutogathatták volna azokat a szíveket, de ez legyen vele a legnagyobb problémám. (egyébként szeretném megjegyezni, hogy Eric megtanult normálisan szívet mutogatni. az ESC-n néhány képen még nem egész kézzel, csak két ujjal mutogatta, ami olyan kis idegesítő. tudom. jelentéktelen dolog már megint, és rajtam kívül senkit nem érdekel)

Jedwardék sem várattak bennünket annyira sokáig új dolgokkal, mostanában már folyamatosan jelentek meg dalelőzetesek az új albumról. (illetve egész dalok is). Igazából az alapján nem számítottam túl sok jóra, bevallom, egy kicsit csalódni kezdtem a fiúkban, ugyanis minden dal egy kicsit nyálasabb lett a Lipstickhez képest, és nem akartam, hogy belőlük ilyen előadó legyen. Félreértés ne essék, nem a stílussal van a bajom, hazudnék, ha azt mondanám, mert Olát és Ericet is szeretem (ha fogalombeli zavarok vannak, nem szeretnék senkit megsérteni. nálam a nyálpop az konkrétan a valami laza pop-electro alapra szerelmes, furcsa hasonlatokkal teli, de nem éppen a mesterien megírt szövegű számokat értem. szóval nem rossz értelemben használom. általában). Csak egyszerűen Johntól és Edwardtól nálam ez nem lenne hiteles. Hogy is mondjam...hozzájuk teljesen mást stílust képzelek el az alapján, amit tudok róluk. Valami olyasmit, amit az új videóval, a Bad Behaviourral képviselnek. Azt eddig is tudni lehetett, mennyire őrültek a srácok (mindenkinek szeretettel ajánlom a youtube csatornájukat. annyi ömlesztett édes hülyeséget egy helyen ritkán lát az ember. de tényleg. aki nem ismeri/ nem szereti őket. legalább nézzen meg pár ilyen hülyülős videót. számomra sokkal szimpatikusabbak lettek ezek után) és ismét nem hazudtolták meg önmagukat. A videó pörgős, édes, vicces, őrült és vidám lett egyszerre. Már a bevezetés nagyon tetszik, ez az egész szülő-gyerek kapcsolat kifigurázása, és túljátszása. Aztán elkezdődik a szokásos őrültködés, az alsógatyában-ingben ugrálás, a zuhany alatt éneklés...szóval amit elvárna az ember két ekkora idiótától. A twitteres rész így elsőre ütött, aztán jött Perez Hilton is ( a fiúk írták már tegnap twitteren, hogy benne lesz a videóban), aki kivételesen nem nézett ki borzalmasan és már majdnem szerethető figurája volt a történetnek, és elkezdődött a párti. Először meglepődtem a tigrisen és (talán) delfinen, mondom azt hittem, Fluor pingvinje után több állattal nem kell szembesülnöm. Aztán voltak még fura arcok is, azon már nem is csodálkoztam. a Jedwardos üdítőket és mogyorókrémet én személy szerint egy picit túlzásnak éreztem elsőre, de kb. itt is ez az egyetlen kifogásolható az egészben. A jedward klipje talán viccesebb lett, és ezáltal egy kicsit közelebb áll a szívemhez. De ez a dalokból is  adódik, a Hearts in the air-hez nem hiszem, hogy hasonló videó illett volna. Eric száma még mindig jobban tetszik, talán mert többet hallgattam, de a majom majd csak most fog a vízbe ugrani, ugyanis hátra vannak még az albumok is. Kiváncsi vagyok, mit alkottak Eurovíziós kedvenceink (: