Saade Vol 1.

Eric új albumához eleinte elég negatívan álltam hozzá. A nyilatkozatokból, a Popularből és később az előzetesekből is azt gyanítottam, hogy nem fogja túlszárnyalni a Masquerade-et. Féltem, hogy nem fognak annyira tetszeni a dalok, és hogy Eric teljesen  más irányt vesz fel. És igen, a Saade Vol 1 tényleg más lett, mint amilyen az elődje volt. Kicsit elkanyarodtunk a skandináv poptól, kicsit tucatabb lett az egész. A szövegek sokat nem változtak, nagyjából hasonló a téma, mint az előző lemeznél, de azért itt is van egy-két édes dalszöveg. Egy kicsit sokoldalúbb lett talán az egész, mintha Eric több stílusban is ki akarta volna magát próbálni. De nézzük inkább dalról dalra, úgy érzem, van itt miről beszélni. 

Timeless: kezdődalnak szerintem nem annyira erős. Kicsit olyan tizenkettő egy tucat érzésem volt végig, nem fogott meg annyira. A szövegben sem találtam sem számomra édesen romantikus, sem vicces részeket, de igazából egy könyv vagy netezés mellett simán elhallgatható. Nem mondanám az album legerősebb darabjának, de azért nem rossz.

Hearts in the air feat. J-Son: mikor először a Rix Fm-en meghallottam, kicsit megijedtem. Abszolút nem tartottam elsőre erősnek a dalt, és a masquerade után bizony nagy csalódás volt. De azért hallgattam újra és újra, és lássatok csodát, teljesen megszerettem. Most már az egyik legnagyobb kedvencem a Saade Vol 1-ről, dallamos, viszonylag érdekes szöveggel, és kb. ez az egyetlen szám életemben, ahol még az sem zavar, hogy belerappelnek a dalba (egyébként rettentően érzékeny vagyok erre. miért kell minden jó számot a rappel elrontani? Miért?), mert J-Son része valahogy belepasszol az egészbe. A klipről már írtam múltkor, úgyhogy azt nem részletezem. 

Me and my radio: az előzetes alapján ez volt az egyik szám, amiben a leginkább bíztam, és nem kellett csalódnom. Még mindig nem elég nyers nekem, vagyis a.. már megint ilyen nehezen magyarázható dologba keveredtem...szóval ha egy kicsit kevésbé lenne egyhangú az alap, és Eric kicsit jobban kiengedné a hangját, illetve kicsit az ének elnyomná az alapot (ahogy mondjuk ezt tették az előző albumnál), akkor sokkal jobban tetszene. De még így is az egyik legnagyobb kedvencem a Vol 1 - ról.

Made of pop: a dal elején megtaláltam végre azt az agressziót, amit utoljára az Upgrade-nél és a Radioactive-nél hallottam, és zeneileg is ez hasonlít leginkább arra ,amit én úgy elvártam volna Erictől. Épp emiatt tetszik ennyire ez a szám, szerintem mindenképp az egyik legerősebb dal az albumról, és igazából nem sok rosszat tudok rá mondani. Szöveget még nem olvastam, de így elhallgatva ez inkább a Popular mint a Timeless vonala szövegügyileg. 

Popular (album remix): A remixekkel nagyon-nagyon ritkán vagyok jóban, ugyanúgy, mint a mindenbe belerondító rappereket, őket sem tudom megérteni. Ez a remix még mondjuk elég visszafogott, de ez a stílus sosem volt a kedvencem, így egyértelmű, hogy még mindig inkább az eredetit választom, mint ezt. Érdekes húzásnak tartottam ezt is mondjuk, itt is csak arra tudok gondolni, hogy megpróbálja feszegetni a határokat Eric. Ami egy ideig nyílván menni fog neki :D

Someone New: viszonylag sokáig kellett hallgatni az albumot, hogy megkapjam a tipikus lassú dalt, de igazából nem is bántam annyira. Sosem voltam a lassabb dallamok pártolója, össz-vissz tudnék talán öt olyan számot mondani, ami lassú és tetszik (és abból az egyik a Break of dawn. ). Igazából ezzel a Someone New-val sincs önmagában semmi baj, de annyira nem is fogott meg.

Killed by a cop: Az előzetesek alapján a legtöbb ismerősömnek a Killed by a cop tetszett a legjobban, de engem akkor még annyira nem fogott meg. Az első fél perc még mindig nem tetszik annyira, de az első refréntől beindulnak a dolgok, és onnantól kezdve az egyik kedvenc dalom. Az ismétlések úgy látszik nem csak Gagának jönnek be, a Killed by a cop meglehetősen fülbemászósra sikerült. 

Big Love: úristen, hogy én ezt elsőre mennyire nyálasnak tartottam. És az eszem még mindig túgy érzi, hogy nagyon az, ennek ellenére a szívemben már csak az megy, hogy "There's a big big love in the air". Egyébként az még logikus is, mert ha már "put your hearts in the air" volt pár számmal ezelőtt, kell is hogy legyen valamilyen eredménye annak a sok szívnek az égben. Hallottam már olyan pletykákat, hogy ebből lesz a legújabb klip (ami ugye ezek után már jól is jönne ki), amivel Eric tuti aratni fog megint, mert az egyik leg slágeresebb dal a SaadeVol1-ról.

Stupid with you: A scandipop oldal másfél perces bevágása után nagyon esélyesnek tartottam ezt a számot arra, hogy a legnagyobb kedvencem legyen. De akkor még nem számoltam azzal, hogy a kezdő dallam rohadtul hasonlít valamire. Könyörgöm, ha valaki rájött már, hogy mire, az árulja el nekem, mert nagyon zavar. Egyébként a dal sem üt akkorát, a fura alap a refrénnél megint elnyomja egy kicsit Eric hangját, a szöveg viszont édes. 

Echo: na elején egy kicsit tartottam ettől a daltól is, konkrétan nagyon ne tetszett. De is tipikusan olyan szám, amit minél többször hallgatsz, annál jobban megszereted, és most már, így öt-hatodszorra hozzámnőtt, és általában, miután az egész albumot végighallgatom, ennek a dalnak a refrénje marad meg a fejemben, ami mindenképp jelent valamit. kicsit sablonos, de nem rossz.

Still loving it: Még amikor Eric először feldobta Youtubera (ez még jóval az ESC előtt volt), agyonhallgattam, és akkor nagyon sokáig úgy éreztem, hogy ha minden dal ilyen lesz itt, mint a SLI, akkor még jobban fogom imádni a friss anyagot. Sajnos aztán nem lett teljesen így, de ez nem vesz a dal értékéből. Nagyon tetszenek ezek a fura hangok benne (jajj. remélem tudjátok mire gondolok), a refrént is imádom, meg Eric fejhangját, és még a szöveg is megfogott, úgyhogy nálam történhet akármi, a Made of pop mellett a Still loving it a kedvencem. 

Popular: szerintem már legalább kétszer írtam arról, hogy számomra mekkora csalódás volt a Popular, ezért inkább nem is ragoznám túl a dolgokat. Az üvegtörést még mindig imádom benne, és az is biztos, hogy az Eric rajongóknak kábé himnusza lett a szám (hiszen azért a nagy részük ezáltal ismerte meg), de engem nem varázsolt el. Sajnos. 

Összességében, egy kicsit azért pozitívan csalódtam a SaadeVol1 albumban. Nem mondom azt, hogy jobb lett, mint az előző, mert ez nem igaz. Viszont, bár tényleg sokkal kevésbé lettek skandipoposak a dalok, még mindig lehet rajta mit szeretni, és bár néhány helyen rosszakat is mondtam, az azért mindent megmutat, hogy a megjelenés óta csak ezt az albumot hallgatom. Nem lett ez olyan rossz munka Erictől, inkább csak más, és ezt még szoknia kell a fülemnek. Kiváncsi vagyok, hogy a Vol 2 tud-e újat hozni, vagy ha nem, inkább a régi vagy a mostani stílust követi.