Doo-Wops & Hooligans

Bruno Mars albuma már itt hever pár hete a lejátszómban, hallgattam is szorgalmasan. Bruno nálam tipikusan az az ember volt, akit sokáig kellett hallgatnom, hogy megszeressem, miután viszont a Just the way you are-ral aztán belopta magát a szívembe, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ott is fog maradni. Mivel a Viva és egyéb finomságok csak nagyon ritkán szerepelnek a figyelemmel kísért dolgaim között, és sem twitteren, sem facebookon nem áradoztak róla eleinte eleget (vagy legalábbis nem azok az emberek, akiknek adok a véleményére), viszonylag későn jutottak el hozzám a dalok, nagyrészt megint a Petőfinek köszönhetően. Az eddig megjelent kislemezek után úgy döntöttem, mindenképp meg kell hallgatnom az egész albumot. Aztán adódott is a lehetőség, hogy most írjak róla, hiszen  - és most figyeljetek - a győri Saturnben, a debreceni Media Marktban és  egy pesti elektronikus boltban is a Doo-Wops & Hooligans ment a CD részlegen az elmúlt egy hétben. Ezt akár isteni jelnek is tekinthetném...lényeg a lényeg, végre rászántam magam, hogy egy kicsit kivesézzem az albumot. 

A Grenade-del indítunk, ami a címe alapján nem volt szimpatikus, de aztán abszolút kellemesen csalódtam. A dalszöveg hmm úgyis tudjátok milyen. (szóval van az a rossz tulajdonságom, hogy el tudok olvadni minden édes dologtól), benne van egyfajta keserűség,. amit imádok, és ez teljesen átjön az egész dalon, ja és...ezt még így az elején fontos elmondani...A srácnak van hangja rendesen, az az igazság. Rögtön utána  jön a Just the way you are, ami szintén a romantikus irányt képviseli, és szerintem mostanában az egyik legszebb szerelmes dal. Kellemes dallam, az ismétlések, mint arra már párszor ráeszméltem, itt is bejönnek. A versek nagyon tetszennek, talán még jobban is, mint maga a refrén, bár szövegileg minden erőteljes szívdobogást és szőke hercegekről való álmodozást eredményez. ja és. a dobot imádom. Az egész albumban, de ebben a dalban különösen. Meg ugye a zongorát is. A Runaway Baby is a kedvenceim közé tartozik, nem igazán tudnám megindokolni miért..talán mert annyira fülbemászó és vidám hangulatú az egész zene. Tetszik még a vokál is, meg a zenei alap, igazából nagyon el lett találva ez a szám is. A The Lazy song főleg a videó miatt ütött nálam nagyot, első nézésre szakadtam a nevetéstől, aztán nem hittem el, hogy egy just the way you are és grenade után lehet még valaki ennyire vicces és bolond is. Tetszik, hogy nem lett teljesen szerelmes-romantikus az album, és ilyenek is felférhettek rá. És még két legnagyobb kedvencemről nem is beszéltem. Az egyik a Marry you, amit egyszerűen abszolút imádok. Órákig tudnám ecsetelni, hogy mennyire édes a dalszöveg, mennyire dallamos az egész, mennyire fülbemászó, de inkább nem fárasztalak titeket ilyenekkel. Szerintem mindenképp az album legjobb dalai között van (: A másik pedig a Liquor Store Blues, amit első hallgatásra csak furcsának tartottam, az elején kicsit Rihanna Man Down-jára emlékeztetett, de aztán sokkal jobban megtetszett, mint az említett Riri dal (pedig az is abszolút kedvencem a Loudról). Ahogy olvasgattam, a legtöbb hallgatónak nem épp ez a dal lett a kedvence, de engem nagyon lenyűgözött, mert annyira más, mint a többi dal az albumról, és ez a stílus egy leheletnyivel közelebb áll hozzám.  A lassabb dalokkal sincs természetesen semmi baj, a Talking to the moont például többször is meghallgattam, de sajnos, csinálhatok magammal akármit, a gyorsabb dalok egyszerűen közelebb állnak a szívemhez. 

Hát, annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy Bruno Mars albuma sokat fog még nálam forogni a nyáron, a srác abszolút belopta magát a szívembe, és hiába nem teljesen az én stílusom az, amit ő képvisel, hallgatni fogom, mert imádom a dalokat. A Doo-wops and Hooligans remekül összerakott album, remélem a további dolgai is ennyire jól sikerülnek majd.