and remember I'm alone

Elég fontosnak tartom, hogy írjak erről, mielőtt még itt bárki félreértené a dolgokat. Szóval itt van ez az Eric Saade nevezetű fiú/férfi  ( a poén kedvéért Manboy), aki most mintegy varázsütésre népszerű lett Magyarországon és egész Európában. A dalai arról tanúskodnak, hogy ezt akarta elérni, és az összes nyilatkozatából az jön le ,hogy nagyon élvezi ezt az egészet, bennem eleinte mégis ellenérzéseket váltott ki a dolog. De a történet sokkal régebben kezdődött. 

Hmm...most már több mint egy éve kerestem rá a 2010-es MGP (az Eurovízió norvég előválogatója), és a Melodifestivalen (ugyanez svédben. najó. nagyobb, és általában színvonalasabb, de nem mindig) indulóira youtube-on, mivel furdalt a kíváncsiság, kedvenc országaim milyen előadókat indítanak Osloban. Magyar induló úgysem volt, így muszáj volt valakit kerítenem, akinek szurkolni tudok (végül aztán a manga és Tom Dice nyerték el a szívemet, de ez megint más történet). A norvégok közül is lett pár kedvencem, Bjorn Johan Muri Yesman-je vagy épp Venke Knutson épp akutális dala, de leginkább két svéd fiú volt szívdobogtató, és nagyon sajnáltam, hogy az északiak nem őket választották. Az egyik Darin volt, és a You're out of my life, a másik pedig Eric és a Manboy. Akkor gyorsan rágugliztam Ericre, megtaláltam a honlapját és a twitterét, ott gyorsan bekövettem (és konkrétan három nappal azután, hogy followoltam, fogta magát és törölte a twitterét), lementettem egy-két képét (azzal a szándékkal, hogy én majd megmutatom mindenkinek, mekkora jó ez a srác), de aztán ennyiben hagytam a dolgot. Az ESC döntőjén ismét félig transzba estem, amikor megláttam Ericet, ahogy bemondja a svédek pontjait. Na mondom, nekem te kellessz, és máris fenn voltam youtube-on, felfedeztem a Sleeplesst és a Why do we need fashiont, és innentől kezdve nem volt hosszú az út, és már az egész album ott lapult a zsebemben (helyett a telefonomon, de ez most a történet szempontjából lényegtelen. történet? milyen történet?), és elég hamar agyon lett hallgatva. Aztán folyamatosan vártam, hogy valami újdonság jelenjen meg Ericről, de Magyarországon nem volt valami népes rajongótábora még akkor (talán két vagy három lánnyal beszéltem, akik már hallottak róla), így kénytelen voltam a svéd szövegekből kimazsolázni valamit. Aztán gondoltam, itt az ideje terjeszteni a mániát, bevittem a koleszba egy-két képet Ericről meg a Manboy akusztik videóját, és mondanom sem kell, ha másokat nem, legalább a szobatársaimat sikerült arra rávennem, hogy megszeressék a srácot. (najó. ez meglehetősen könnyen ment). És nem volt megállás. A falra felkerült Eric képe, a gép hátterén Eric volt, már a What'sup dalokat is lejárattam, pedig azok aztán nem is igazán tetszettek, mert, istenigazából Eric stílusa elég messze áll tőlem, és valamiért mégis szeretem a dalait. A franc se fogja megérteni. Még addig is elmerészkedtem, hogy honlapot csináljak róla, de egyszerűen annyira nem érdeklődött iránta senki, hogy két-három hát után feladtam az egészet. Bezzeg ha kitartottam volna mostanáig....Na mindegy. Nem bírnám tartani a lépést úgysem. Aztán teltek a hetek, hónapok, Eric vált be a leginkább futószenének is, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy megjelent a Still loving it, és imádom. Egyre jobban érdekelt a második album is, közben már Eric is tervezgette, hogy indul ismét a Melodifestivalenen, úgyhogy kicsit felerősödött megint minden. Folyamatosan érdekelt mindenféle újdonság vele kapcsolatban, és mindig örültem, amikor lájkolta egy-két hozzászólásomat a képeinél, és egyszer vagy kétszer még válaszolt is rájuk. Vagy ő vagy inkább a menedzsere, de valahogy akkor még ez sem érdekelt. És akkor végre-valahára elérkezett a Melodifestivalen első alődöntője, amit a neten kellett végignéznem, és...egy kicsit csalódott voltam. Igaz, Eric megnyerte az elődöntőt, és TT lett twitteren is (amin minden svéd teljesen ki volt akadva, a jó értelemben), de a Popular engem nem varázsolt el. Sokkal bugyutábbnak tartottam az eddigi dalainál, egy kicsit megint hamis volt, és úgy éreztem, a Manboyyal vagy bármelyik számmal a Masquerade albumról többre ment volna. Aztán a döntőben győzött Danny előtt, aki egyébként szintén nagy kedvencem, megjelentek a csókolózós képeik is, amin valamilyen furcsa módon egyáltalán nem húztam fel magam, miután Eric kiírta facebookra, hogy csak vicc. De valami már akkor sem volt a régi. Nem tudom. Ennek ellenére egy kicsit titkon szorítottam neki, de lettek nagyobb kedvenceim is az ESC idei mezőnyében, és úgyis tudtam előre, hogy mindenki Ericet fogja imádni...úgyhogy egy kicsit elbizonytalanodtam. Nem is annyira szerettem volna, hogy nyerjen. Valahogy nem éreztem elég erősnek ezt az egészet. Még ha jobban is táncolt és tisztábban is énekelt, mint egy éve. A harmadik hellyel én tökéletesen meg voltam elégedve, pontosan oda tettem őt a saját rangsoromban. És....figyeljetek, most jön az izgi rész...elkezdődött az őrület. Az egész facebook, twitter és tumblr televolt Ericcel, és hogy milyen kis édes meg tündér meg tümtürütty...ó hát mondom, ez még hiányzott nekem. Főleg az, amikor nekem akarták megmagyarázni a tutit. Tudjátok, engem nem az idegesített, hogy mennyien szeretik, hanem hogy milyen módokon szeretik. Jajj. De aztán rájöttem, hogy ennek az egésznek nem erről kellene szólnia, hogy én most itt gyerekesen féltékenykedek, mert mindenki Eric-fan lett, és osztom az észt, mintha nem is tudom mi lennék. Inkább csak hozzá kell szoknom, hogy ezentúl, ha bejönnek a szobámba, nem azt fogják kérdezni, hogy ki az a helyes srác a poszteren, hanem hogy honnan van Eric poszterem. Hogy mostantól bárhova megyek, valakinek a Popular lesz a csengőhangja, hoghy tízszer többen lájkolnák, ha kitenném a breaking dawn videóját, mint fél éve, meg ilyesmik. De, mint azt valaki nagy bölcsen megállapította, rajongónak lenni nem abból áll, hogy ott vagy mellette a kezdetektől, hanem hogy ott vagy vele a végéig. És ilyen szempontból, abszolút nem én vagyok a mintapéldány, azt hiszem.

Meg ne kérdezzétek, miért írtam ezt le. Talán csak saját magammal szerettem volna tisztában lenni. Vagy valami ilyesmi. Remélem, megértitek. És velem együtt várjátok az új albumot. És hogy Eric idejöjjön Magyarországra.