Zene 30 pontban

Úgy jó egy éve, még anno a dk6o.gp-n már megcsináltam egyesével, szépen, türelmesen a 30 napos zenei cuclimuclit. Most újra kedvet kaptam hozzá, főleg azért, mert valamilyen rejtélyes módon a facebookra is betört ez a challenge, és az ismerőseim nagy része máris nekivágott a feladatnak. Valamiért viszont most úgy érzem, nem lennék elég kitartó ahhoz, hogy harminc külön kis bejegyzést tulajdonítsak ennek a kihívásnak, úgyhogy inkább hat részben, ömlesztve kapjátok meg a harminc dalt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen érzések és gondolatok jönnek majd elő a harminc dal után, és hogy változtat-e ez valamit az eddig rólam kialakított képen. Szerintem fog, mert a zenei ízlésemnek eddig csak egy kicsi szeletkéjét mutattam meg.

01. A kedvenc dalom - Kaukázus: Tartós Béke

Emlékszem, egy évvel ezelőtt még lazán rávágta a Kaukázus Tartós békéjét, mert egyrészt akkoriban éppen a kiújuló Kaukázus-mániámat éltem, másrészt ez a dal tényleg rengeteget jelentett és jelent még most is nekem. Valahogy benne van minden, vagy legalábbis majdnem minden, ami engem jellemez, és itt most nem csak a kezdő sorra gondolok. (érti, aki érti) Azóta nagyon sok minden megváltozott és alakult bennem, rengeteg új dalt megismertem és megszerettem, de így őszintén belegondolva, ha tényleg csak egyetlen számot kellene választanom, még mindig ez lenne az. 

02. A legkevésbé kedvelt dalom - Justin Bieber: Baby

Hmm... Nem sok mindenre emlékszem egyébként a tavalyi listáról, de az első két pontra igen, hiszen megint ugyanazt a dalt kell írnom, amit tavaly is írtam. Hiába jött ki azóta rebecca black Friday-je, MM Te vagy az a lánya, SP nevem SP-je, Barbee akármelyik száma, egyszerűen Justin Bieber Babyjét nálam semmi sem tudja alulmúlni. Valószínűleg ez azért van, mert nem csak a dalt, hanem a kölyköt sem zártam a szívembe. Még mindig úgy gondolom, hogy csak azért lehetett sikeres, mert egy hatalmas űrt tölt be a jelenléte. Mármint...amikor megjelent a színen, a világ épp hiányt szenvedett olyan tinisztárokban, akiket bálványozni lehet. A fiúbandák már haldokoltak, Justin Timberlake pedig kezdett kiöregedni..úgyhogy szükség volt valakire. Justin meg sajnos pont ott volt. 

03. Egy dal, ami boldoggá tesz - Neon Trees: Animal

Húú, itt már ugye rettentően sokesélyes a meccs, egyszerűen nem is nagyon tudok kiválasztani. Alapjáraton inkább vidámabb leszek minden daltól, mint szomorúbb, és egy csomó olyan kedvencem van, amit ha meghallok a rádióban, kétméteres szmájli jön a számra, és ott is marad, amíg vége nem lesz a dalnak. Így ez egy elég kényszerű döntés, de talán a Neon Trees - Animaljét választom, mert ez tényleg, tipikusan az a szám, amit soha nem lehet megunni, és akárhányszor meghallom, boldog leszek.

04. Egy dal, amitől szomorú leszek - All Time Low: Therapy

Talán már az agyatokra megyek, az " én nem szeretem a lassú dalokat, és nem tudok ez ellen mit tenni" kijelentéssel, de megint ezzel kell kezdenem. Az elmúlt pár évben két olyan dal volt, amit én lasúnak tituláltam, és mégis agyonhallgattam (na jó. ha Eric Break of Dawnját nem vesszük). Adele Someone like you -ja és az All Time Low Therapy-je. Most a szívem az All Time Low felé húz, hiába imádom Adelet, és tartom nagyon tehetségesnek. Úgyhogy Therapy.

05. Egy dal, ami emlékeztet valakire - Taylor Swift: Love Story

Igazából viszonylag ritkán kötök dalokat emberekhez, inkább eseményekhez és sztorikhoz maradnak meg dolgok, ezért elég sokáig kellett törnöm a fejem, míg valami eszembe jutott. Taylor Swift Love Story című dala valószínűleg nem lenne most akkora kedvencem, ha az egyik szobatársam (aki most már sajnos nem a szobatársam, mert sulit váltott), nem énekelte volna ezt folyton a koleszban. Igazából ez volt az a dal, amit az egész szoba kívülről tudott.