take me to wonderland

A legtöbb olyan feltörekvő énekesnőt, akiket úgy harangoznak be, hogy a jövő nagy sztárjai, a jövő üdvöskéi, a következő ilyen meg olyan, túlzottan lusta vagyok meghallgatni, mert hetven százalékuk eltűnik aztán a süllyesztőben, vagy nem tudnak számomra semmi újat mutatni. Úgyhogy meg kell várnom, amíg elérnek hozzám. Ha tehetségesek, és jók abban, amit csinálnak, előbb vagy utóbb összetalálkozom velük, ahogy Gagával vagy Jessie J-vel is történt.

Natali Kills-szel sem történt ez másképp, megvártam, amíg ő fut be az én látóterembe. A musicdaily nyári válogatásalbumára került fel a Wonderland, és annyira beleszerettem a dalba, hogy úgy döntöttem, ezek után az egész albumot meg kell hallgatnom. Most már másfél napja csak ez forog itt nálam, és meg kell, hogy mondjam, tud valamit ez a csaj. Még mindig nem tartok ott, hogy ezt a fajta popot a kedvenceim közé soroljam, de a maga nevében Natalia nagyon nagyot alkotott a Perfectionist-tel, és mindenképp érdemes időt és figyelmet fordítani erre  a lányra.

Bár, mint az így utólag kiderült, már a Mirrors-nál lelkesednem kellett volna, hiszen az hozta meg számára az igazi sikert, a Wonderland sokkal-sokkal jobban tetszik, szerintem mindenképp az egyik legütősebb dal a lemezen. Már a zene is magával ragadó, de a dalszöveget meg egyszerűen imádom. Mindig is tetszettek az olyan dolgok, amibe az ilyen kicsit disney-s, tündérmesés dolgok vannak átültetve, és a végén mégiscsak egy szerelmes dalba jukadunk ki. Na, ez már megint rohadtul értelmetlen, és magyartalan mondat lett, de nem igazán tudom máshogy megfogalmazni.

A szövegileg erős dalok közé sorolnám még mindenképpen az If I was God-ot, amire ugyan egészen sokat kell várni, ha mindent meg akarunk hallgatni, hiszen ez az utolsó dal. De higgyétek el megéri, ahogy olvasgatni is a szöveget, mert popdalokhoz képest meglehetősen értelmes és sokatmondó. De azért találunk itt nagyon tipikus, de mégis fülbemászó dalokat is, mint például a Superficial, ami nekem sokat nem mondott, de mégis tetszik, illetve a Free, ami az egyik legslágeresebb a lemezen.

Az első kislemez, a Zombie, nekem nem tartozik a kedvenceim közé, kicsit kezdem unni, hogy mostanában ezek a pophercegnők nem elégszenek meg az emberi kapcsolatokkal, hanem folyamatosan másfelé kacsintanak. Katy Perry a földönkívülieket pártolja, Natalia pedig a Zombiekat. szép (: Mint már leírtam, a Mirrors nem tetszik annyira, mint a Wonderland, de ettől függetlenül ezt is nagyon szívesen hallgatom, ahogy nagyjából az összes dalt a lemezről, nem is igazán tudnék olyat mondani, amit unalmasabb nyári napjaimon valami jó könyv vagy akármilyen olvasmány mellett nem tartanék tökéletes kísérőzenének. Nagyon tetszett még a Love is a suicide, a Break you hard és a Not in love is, mindhárom egy kicsit máshonnan közelíti meg a témáját, mint az átlagdalok, talán egyedül a tizenegyedik-tizenkettedik dal körül sokalltam be, és kellett egy kis szünetet tartanom, addig teljesen feldobtak a dalok. Persze a Broke-kal és a Heavennel sincs semmi gond, de nem ők lesznek a kedvenceim. 

Szóval, oda akartam kilyukadni, hogy Natalia dalait mindenkinek ajánlom ilyen nyári napokra, és az egész Perfectionist remekül sikerült, annyira, hogy ezentúl biztos, hogy több figyelmet fordítok majd Kills kisasszonyra. A videókba még nem merültem bele, kiváncsi vagyok, ott milyen stílust képvisel...