mit kérsz reggelire?

Na, nem a tipikus reggelire gondolok itt, a müzlit tejjel - re, a rántottára, a szendvicsekre, és társaikra, egyáltalán nem. Ilyenkor nyáron elkerülhetetlenül többet kerülök reggelente is a TV elé, és elszörnyülködve láttam, milyen mesékkel és animációkkal etetik mostanában a kisgyerekeket. Nem akarok nagyon ilyen nosztalgiázós dolgokba belemenni, mert az sem volt túl régen, amikor én is nagy érdeklődéssel követtem a reggeli és hétvégi mesemaratonokat, de hihetetlen, hogy már azóta is milyen változások következtek be ezen a téren. 

Engem anyuék kiskoromban eléggé konzervatívan neveltek, ezért, hiába volt akkor már hatalmas divat a Dexter vagy a Pindúr Pandúrok, nekem ez a fejezet kimaradt az életemből. Igazából nem is nagyon bánom annyira, egy kicsit már szerintem az is a határon egyensúlyoz, de gondolom, ezzel a velem egykorú és idősebb fiatalok kilencvenkilenc százaléka nem értene egyet. Nekem kiskoromban a mese  kategóriát egyértelműen a Micimackó uralta. Ha százszor nem néztem meg azt a mesét életem első tíz évében, akkor egyszer sem. Kívülről fújtam szinte az egészet, hiszen az egész történet magával ragadott. Aranyos szereplők, és édes történetek. Ami számomra akkor fontos volt, hogy a lelki békém megmaradt, és az ártatlanságom is :D Jó, ez így még elég bután hangzik, de nemsokára érthetőbbé válik majd, mire is akarok kilyukadni. A Micimackó úgy tanított meg értékekre, és sok hihetetlenül lényeges dologra az életben, hogy közben nem akarta azt a számba rágni, és nem volt semmilyen káros hozadéka sem. Aztán sorolhatnék még olyan magyar klasszikusokat, mint a Vuk, a Mézga család, a Frakk, a Pom-pom vagy a Dr. Bubó, amik szintén eléggé meghatározóak voltak életem ezen szakaszában. Ó, és még valami, amit muszáj itt megemlítenem. a Kisvakond. Egyszerűen imádtam azt a mesét. Hihetetlen volt az egész, az aranyos grafika, az összes szerethető figura, a színvilág és a végtelenül egyszerű mégis aranyos történetek. 

És ezek helyett mit kaphat a mai gyerek reggelente? A legtöbb esetben erőszakot, szájbarágást vagy mindkettőt. Tele van az összes televízió a buta amerikaiaknak kitalált mesékkel (bocsánat. utálok így általánosítani. de komolyan, észrevettétek már, milyen szinten vannak ezek a mesék?). A sztorik általában vagy rettentően silányak, vagy simán elmennének akciófilmnek is, ami nem biztos, hogy egy négy-öt vagy akár nyolcéves gyereknek a legmegfelelőbb. Az összes meseadón egyre nagyobb hülyeségeket látom csak, és kapkodom a fejem, hogy Tényleg ez kell egy gyereknek? Erre van szüksége? 

Amire a leginkább kiakadtam, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, az A Dora a felfedező, meg asszem Diego néven is fut valami hasonló. A nickelodeon-on és valamelyik nagy kereskedelmi csatornán is rendszeresen el lehet kapni. Engem az a mese kikészít. Elméletileg arra is jó, hogy mesenézés közben angolul tanuljon a gyerek. Szeretném jelezni, hogy ha már ez a szándékunk, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy azt a két három mondatot, amit útközben elejtenek, legalább helyes angolsággal ejtsék ki, és ne azt kelljen hallgatnom, hogy Sssszenk júú. Aztán ott van az az abszolút szájbarágás és beetetés, amit a szívem szerint eltörölnék a világról. Mert ha belegondolunk, olyan, mintha egy kicsit becsapnánk a gyereket. Mikor Dora megkérdez minket, nézőket, hogy mi volt a kedvenc részünk, és negyed perc szünet után rávágja, hogy "az nekem is tetszett". Oké, a gyerek nagyon örül, hogy jéé az Dorának is tetszett, de két verzió van. a, mindig válaszol erre a kérdésre, és így egyre inkább beférkőzik a fejébe a gondolat, hogy a TV hallja, amit ő mond, vagy b, elkezdi megunni a válaszolgatást, és észreveszi, hogy Dora akkor is helyesel. Akkor viszont teljesen összezavarodik, és nem érti, mire megy ki az egész. Tudom, hogy ez kicsinyeskedésnek tűnhet, de engem tuti nagyon irritálna kisgyerekként. És persze ott van az érv, hogy akkor miért nem nagyobbak nézik...de aki meg már feléri ezt ésszel, annak meg a történet szerintem nagyon hmm....egyszerű és közönséges. 

Annyi mindenesetre biztos, hogy a meséknek szerintem igenis hatása van a gyerekek fejlődésére, és ha egyszer olyan szerencsés helyzetbe kerülnék, hogy a saját gyerekeimnek kell majd mesét választanom, biztos, hogy nem Dora történetei elé ültetném le.