Just like you

Allison Iraheta nem biztos, hogy mindenkinek ismerős. A lány az American Idol istentudjahányadik nyolcadik évadjában szerepelt, és negyedik helyezést ért el. Érdemes megemlíteni, hogy előtte a sorban nem kisebb nevek szerepeltek, mint Adam Lambert és Kris Allen. Én az Idol-t már csak a magyar ismétlésekben követtem figyelemmel, elsősorban Adam és Kris miatt ,de kb. két adás után már Allison is beférkőzött a szívembe, nagyon szimpatikus és életerős lánynak ismertem meg, akinek eszméletlenül gyönyörű hangja van. Sajnos azóta nem igazán hallani róla, főleg nem itt Magyarországon, de még Amerikában sem ért el akkora sikereket, mint amiket a hangja és a tehetsége alapján megérdemelt volna. Enyhén nagyon megkésve, a múlt héten hallgattam meg Allison első albumát, a Just Like You-t, ami még nem sokkal az Idol után, 2009-ben került a boltokba.

A lemez számomra abszolút kellemes meglepetés volt. Igazából egyáltalán nem erre számítottam, azt hittem, Allison rockosra veszi majd a figurát, de nem. Egy figyelemreméltó pop-albumot kaptam, ami, bár meglepett, teljesen meggyőzött Allison tehetségéről. Az első pár hallgatás után még nem tudtam meghatározni, kihez is hasonílt leginkább az egész, de most már egyre inkább azon vagyok, hogy Allisonnak nem csak a hangszíne, hanem dalai is Pink stílusára emlékeztetnek egy kicsit. Illetve néha még Kelly Clarkson jutott róla eszembe, főleg a lasabb daloknál.

Az első kislemez, amihez még videó is készült, az album első dala, a Friday I'll be over you. Az egyik kedvencem a bűvös tizenhárom közül, számomra telitalálat, fülbemászó, jó hallgatni és énekelhető. Szerintem remek választás volt nyitódalnak rakni, meghozza az alaphangulatot és jókedvre derít. Alapjáraton, bár még nem néztem meg a szövegét tüzetesebben, de halvány gyanúm van, hogy egy szakítós dal, a felépülős fajtából. A másik kedvencem egyértelműen a Beat me up lett, annyira vidám és nyárias ez a dal. Kicsit sajnálom, hogy nem jött ki kislemezként, lehet, hogy ez jobban megfogta volna Amerika népét, mint a második kislemezként választott Scars. Oké, nem vagyok lassú dal párti, tehát természetesen nem került a kedvenceim közé, de lehet, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szerint nem ez a Just like you legerősebb dala. Habár a szövege azért természetesen megfogott. És ha már a szövegnél tartunk, nagyon tetszik a Robot Love és a Just like you. Egyik dal sem az a tipikus sláger dal, de van mondanivalója, Allison hangja pedig így is, úgy is csodás, teljesen lényegtelen szinte, hogy milyen alapot teszünk alá.  Két másik érdekes darab is van még itt, az egyik a Pieces, a másik pedig a D is for dangerous. Mindkét dal kilóg egy kicsit  a sorból, legalábbis az én érzéseim szerint. Az első dal egy kicsit Paramore-osra sikeredett nekem, a másodikban pedig többször használja Allison a mély hangokat, ami számomra abszolút nem zavaró, sőt, egyre jobban megkedvelem. A lemez többi dala sem rossz, igazából egy olyat sem találtam, amit unnék, vagy nem szeretnék többször is meghallgatni. 

Allison lemeze abszolút arra irányított, hogy továbbra is figyeljem a kisasszony működéseit, és remélem nemsokára többet is hallunk majd róla, én ugyanis nagyon örülnék egy második albumnak is.