kell még valami

Hát újra itt. Ha valaki nagyon figyelmes, és édes, akkor emlékezhet rá, hogy anno nyolcszázmilliárd éve egyszer már blogoltam itt, olyan fannisan kritikus módon filmekről, könyvekről és természetesen zenékről is. A téma most sem fog sokat változni, azaz továbbra is kiragadott és random módon írok dolgokról véleményt, de kicsit leszűkítettem a témát, mégpedig a zenei vonalra. Hogy ez mit jelent tulajdonképpen, még bennem sem tisztázódott le rendesen, lényeg a lényeg, hogy zene lesz minden mennyiségben és minőségben. Próbálok egy kicsit elszakadni a nagyon mainstream dolgoktól, tehát ne várjátok el, hogy csak Gagáról, Rihannáról és Adam Lambertről írjak. Természetesen nem kerülhetem el őket sem, mert egyszerűen itt vannak előttem, de, és ezt fontos megjegyeznem még az elején, nagyon sok olyan számról és előadóról is szó lesz, akik itt Magyarországon még nem annyira ismertek. Mivel élénken érdeklődöm a különböző európai országok zenei kultúrája iránt, nem lesz hiány sem a skandipopból, sem az indieből. legalábbis remélhetőleg.
Igazából még bennem is felmerült a kérdés, mi a franc értelme van ennek. őszintén szólva nem nagyon találtam rá választ, azon kívül, hogy engem megnyugtat és boldoggá tesz. Vagy valami ilyesmi. Gondolom, nem fogtok olyan sokan érdeklődni saját kis fejecském hülyeségei iránt, ennek ellenére azért nagyon-nagyon örülnék, ha néhanapján megdobnátok egy-egy kommenttel, észrevétellel, felhívnátok a figyelmem, ha valami elkerülte volna a figyelmemet...szóval ha egy icipicit is beleolvasnátok ebbe a valamibe, ami mostanában készül.
Szóval blogolásra fel. milliomodszorra is elkezdve, de sosem csüggedve: fanni.*