Van az a rossz szokásom, hogy tanév közben képtelen vagyok sorozatokat nézni (ez alól csak azok a szériák a kivételek, amiket már legalább egyszer láttam, és a koleszban is meg akarom honosítani. láss csodákat, skins vagy gossip girl), ezért folyamatosan le kellett állítanom nagy TVD rajongó ismerőseimet és osztálytársaimat, mikor a legújabb részeket akarták nekem/velem elemezni. Most azonban behoztam a lemaradást, és elég gyorsan végignéztem a második évadot, főleg ahhoz képest, hogy gyakorlatilag alig voltam itthon az elmúlt egy hétben, de ez már megint nem a ti dolgotok. Nem sok reménnyel vágtam neki, voltak valamiért kellemetlen előérzeteim, főleg Damon és Elena kapcsolata miatt. A kezdetektől fogva inkább Stefan volt szimpatikus, egy szavatok sem lehet, az esetek kilencvenöt százalékában a jófiúk pártját fogom. És mivel nagyon ragaszkodom emberekhez, utána már nem nagyon tudják nálam elrontani a helyzetüket. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a másdoik évad kicsit a Delena páros irányába tereli a dolgokat, de aztán az utolsó részig nagyjából nyugodt lehettem.
Azt mindenképpen elmondhatom, hogy - ami azért ritkaságszámba megy, legalábbis a saját tapasztalataim szerint - a második évad klasszisokkal izgalmasabbra sikeredett, mint az első. A karakterek sokkal jobban kirajzolódtak és elkülönültek, és számomra sokkal több embert szerethetővé tett ez a huszonkét rész. Aki számomra örök kedvenc lett, bár már az első évadban is a kedvenceim közé tartozott, az Elena öccse, Jeremy. Nem is tudom igazából megmagyarázni miért, de számomra ő a legszerethetőbb karakter, az ő érzéseivel tudok a leginkább azonosulni. Akiben pedig a legtöbbet csalódtam kellemesen, az Caroline. Az első évadban egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé, felszínesnek tartottam, de sikerült bebizonyítania, hogy sokkal több annál, amit elsőre kinéznél belőle. Az évad végére addig is eljutottam, hogy szimpatikusabb volt, mint Elena. Pedig ő is megkapta a szokásos kis drámáját, azaz két, a szerelméért vetélkedő fiút, (hihetetlen, hogy ebben a sorozatban sosincs elég nő) de valahogy az ő megoldásain nem bosszankodtam, és nem akartam elküldeni a pokolba. És ha már ennél a két fiúnál tartunk... Életemben először kezdtem megérteni ezt a "nem tudok két srác közül dönteni" szituációt. Elég sok helyen előjött már, de nekem eddig minden egyes helyzetben teljesen egyértelmű volt, hogy kit választanék. És egyszerűen Matt és Tyler között nem hiszem, hogy nagyon sikerült volna. Nekem mindketten nagyon közel állnak a szívemhez, és kábé egyenlő távolságra a középponttól :D
Bonnie ebben az évadban eléggé össze-vissza volt, őt is kicsit jobban megkedveltem, de még mindig nem eléggé. Aki viszont még sokat nőtt a szememben az Alaric és Jenna volt. Mindkettőjüket nagyon megszerettem, és az utolsó rész után nagyon sajnáltam :(
De nem akarom ennyit kerülgetni a forró kását, muszáj beszélnem a három (illetve inkább négy)főszereplőről is. Elena számomra továbbra is kérdőjel. Bár az ő karaktere is sokat tisztult, még mindig nem tudok vele minden esetben egyetérteni. Ennek ellenére ő azon kevés női karakter közé tartozik, aki nem idegesít a halálba. Úgyhogy ez mindenképp pozitívum Katherine az elején csak egy hatalmas sz*rkeverőnek tartottam, de igazából az ő története is nagyon érdekes, és nem tudom teljes mértékben elítélni. Persze, voltak hülye húzásai, de mégsem tudom teljesen utálni. Habár alapvetően Team Stefan vagyok, azért a változatosság kedvéért ő sem volt a szívem csücske. Nagyon sok tulajdonságát szeretem, és sokakkal ellentétben, számomra leginkább azért kedvelhető karakter, mert ennyire komoly és mély érzései vannak. Jó, nekem az ilyen pasik a gyengéim. Ennek ellenére néha már idegesítő volt, ahogy Elena így, Elena úgy de ezt is meg lehet érteni valamilyen szinten. Viszont itt van ez a Damon kölyök. Én igazán megpróbáltam szeretni. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne utáljam a bemutatkozása és a tettei ellenére. De. Nem sikerült. Illetve erős túlzás lenne azt állítani, hogy utálom. Igazából még kedvelem is, legalábbis így a végére megkedveltem, de a tesója mögött kullog még mindig a szimpátiarangsorban. Voltak nagyon megható húzásai (amikor elmondta Elenának, hogy szereti majd megizébizélte. igézte), de sajnos még mindig többségben volt az olyan dolog, amiért megfojtottam volna. Mindegy. ez már megint egyéni szocprobléma.
De visszakanyarodva a lényegre. A cselekmény sokkal izgalmasabb, bonyolultabb volt, és ez számomra nagyon impozáns volt (ó micsoda szavak. ne is figyeljetek rájuk). Tetszett, hogy sok új szereplő kapcsolódott be a történetbe, de sajnáltam, hogy néha csak egy-két epizód volt a részük, aztán el is hulltak. A vérfarkasos vonal is bejött, bár eleinte elég nagy butaságnak tartottam, de aztán a végére megszoktam. Az, hogy az első vámpírokat a világon ilyen különleges tulajdonságokkal ruházták fel (gondolom, elsőként az írónő volt az. tervbe van már véve a könyvek elolvasása is, de még nem jutottam el addig), illetve a Klausos-hibrides szál is egészen érdekes. Egyébként, a gyengeségem, akit nem szeretnék szeretni, de képtelen vagyok nem szeretni, az Klaus, igazából fogalmam sincs miért.
És mielőtt még elfelejteném...zeneileg megint rengeteg kellemes meglepetés ért. Leginkább annak örültem, hogy kettő, azaz kettő Hurts szám is belefért az évadba, még a legelején a Wonderful Life, aztán később a Stay, illetve szintén nagy volt az öröm, amikor a már agyonhallgatott Neon Trees Animaljének dallami felcsendültek. Ebben megint nem kellett csalódnom.
Összességében a második évad remek folytatása volt az elsőnek, még talán jobb is, mint amire számítottam, és emiatt mindenképp tisztelet mindenkinek. Nagyon remélem, hogy a harmadik évad sem adja alább. Az meg, hogy miért tartanám tiszteletlennek, ha Damon most összejönne Elenával, mindenki találja ki maga (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése